Rokonok

Mennyire közeli rokon a farkasszerű őssel a rá meglehetősen hasonlító belga juhászkutya? És a husky? Na és a mopsz? 

Pár éve a Nature-ben megjelent egy remek körábra a Canis familiaris-pereputty összetett nagynéni-nagybácsi-egyéb viszonyairól, sajnos az eredeti cikket nem találtam (valószínűleg csak előfizetéssel nézhető meg), így csak a képet és a magyar összefoglalót tudom belinkelni:

Ezek szerint a belga juhász – ami tulajdonképp egy jól sikerült keverék, amit standardizálni és tenyészteni kezdtek a XIX. század végén – a hasonló küllem ellenére (a többi juhászkutyával együtt) elég messze esik a farkas-genetikától. Annyira messze, hogy ezen az ábrán nem is szerepel, de ha ott lenne, valahol a német juhász közelében találnánk. Persze még mindig több köze van hozzá (lásd hosszú lábak, arányos test, száraz pofa, hegyes fül, aljszőrzet, stb.), mint a turcsi orrú, rövid lábú francia buldognak és haverjainak. Hogy az északi mogorvák (husky, malamut) meglehetősen közeli atyafiságban állnak az ősökkel, nem meglepő, az viszont annál inkább, hogy a távol-keleti harcimarcik (csau-csau, shar-pei, akita) is. De az igazi döbbenet a saluki és az afgán agár, hát ezek meg hogy? És a többi agárféle is? Hiszen nagyon máshogy is néz ki, és oké, hogy hajlamos az önfejű döntésekre, na de a bújós kanapécica-természet mennyire vad és farkasos? 

A tenyésztés pár száz éve félelmetesen megváltoztatta a kutyafajták küllemét, még akár fajtán belül is, a farkas megjelenése ehhez képest évezredek alatt alig változott. Életmódja, táplálkozása mégannyira sem, kártékony fenevad híre csakis az embernek köszönhető, aki a sokadrészére csökkent állományt is tűzzel-vassal irtja, és nem átallja mindezt hatékony propagandával is megtámogatni. Szerencsére egyre több helyen indulnak farkasvédelmi kutatások, programok, terjed a farkasok jó híre, az ökológiai rendszerben betöltött fontos szerepe. 

 És hogy hol vannak a rokoni körben a rókák, sakálok, kojotok, hiénák? Íme:

http://www.nature.com/nature/journal/v438/n7069/fig_tab/nature04338_F10.html

(piros: vörös rókák, zöld: dél-amerikai kutyafélék, kék: farkasok (sakálok), narancs: szigeti róka és szürkeróka, az evolúciós elválások millió évben jelölve)

És akkor még nem mentünk bele, egyáltalán hogyan lett az ősfarkasból kutya, és miért.

 

 

This entry was posted in belga, etológia, fajta, farkas, tenyésztés. Bookmark the permalink.

Comments are closed.