Abszurd egypercesek

tabla9Rendeltem neten kutyás dolgokat, mert olcsóbb mint a bótban, és mert szép és jó és modern dolog az. Hamar vissza is igazolták: fizetve, összecsomagolva, feladva. Ez eddig színtiszta 2010-es évek. Azonban ahogy átkerült a cucc az őt kiszállítani rendelt futárszolgálathoz, átzuhantunk a ’80-asokba.

Felhívnak reggel időpontot egyeztetni – mit reggel, hajnali 7-kor, gondolom akkor szervezik az aznapi fuvarokat – , eddig még stimmel az évszám. A beszélgetés során pereg visszafelé motollasebességgel.

– Ma dél körül vinném a csomagot.
– Délben nem jó, nem vagyok itthon, dolgozom. Mi az a legkorábbi illetve legkésőbbi időpont, amikor még szállítanak?
– 9 körül, délután pedig 3-4 óráig. (echte munkaidő, ki van ilyenkor otthon?!)
– Később teljesen esélytelen?
– Mennyire későn?
– 6-7 óra körül. (mikor a dolgozó hazaér…)
– Áhh, dehogy. (mit is képzelek, ő igazodjon hozzám?? Neki 4-kor kiesik a kezéből a kormánykerék és helószia.)
– Akkor holnap?
– Jó, holnap dél körül viszem.
– Dél körül nem jó, dolgozom. Reggel vagy este jó.
– De hát én dél körül járok arra! (ad1: honnan tudod a holnapi fuvarokat, ad2: hol a jó büdös francban érdekel engem, hogy neked mi a kényelmes?!)
– Nekem meg nem jó a dél. (szünet, sóhaj) Akkor legyen hétfő.
– Hétfő dél?…

***

Ma láttam biciklizés közben, reklámtáblán:

GÉPI KUTYAMOSÓ KABIN

This entry was posted in ápolás, felszerelés, offtopic. Bookmark the permalink.

4 Responses to Abszurd egypercesek

  1. b says:

    Kissé egyoldalúnak érzem ezt a bejegyzést.
    A szállító is ember, neki is lehet adott esetben családja, ne adj’ isten élete. Miért várjuk el tőlük, hogy az ő munkaidejük hosszabb legyen mint a miénk? Plusz az egy értékelendő gesztus hogy egyáltalán megpróbálta alkalmas időpontban házhoz vinni a csomagot. Mert megtehette volna telefon nélkül is, hogy kiviszi, és nincsenek otthon akkor sikertelen szállítás. És maradt egy második próbálkozás.

    De ha mindenkinek adott időben kellene kivinni a csomagot, akkor a szállító egész nap járhatna oda vissza a városban.
    A szállító ideális esetben megkapja a címeket, és úgy rakja sorba őket, hogy a közöttük utazással töltött idő lehetőleg minimális legyen. Abban az esetben, hogyha valakinek megadott időintervallumban viszi ki, az neki akár 10-20 percekben mérhető plusz munkaidőt jelent minden ilyen címen, és a legtöbb helyen ezért a vásárlónak is rá kell fizetni. Tehát nem magától értetődő.
    (Arról nem is beszélve amikor egyes címeken “5 perc és ott vagyok” mondatokkal marasztalják őket. Tudom, hogy nem mindenki ilyen, de az napi 10 címnél már 50 perc.) Ezeket a dolgokat a munkáltató nem biztos, hogy megfizeti, érthető, hogy a szállító próbálja rövidíteni a munkaidejét.

    Egyébként pedig kifejezetten irigylésre méltó az a szállító aki 4 órakor azt mondhatja, hogy ennyi volt mára.
    Nem tudom hogy a kedves író mit rendelt, mert mondjuk 40 kiló tápot nem, de néhány kutyás kelléket szerintem egész nyugodtan lehet a munkahelyünkre is kérni, és akkor csak 10 percre kell a munkánkat otthagyni.

    Nem kötekedni szeretnék, csak rávilágítani, hogy a szállítónak sem olyan végtelen egyszerű a dolga, és nem tud mindenkihez igazodni. És egyáltalán, ha Neked mindegy, hogy neki mi a kényelmes, akkor miért várod, hogy neki ne legyen az? A szállítónak nem az a munkája, hogy igazodjon, hanem az, hogy a napi fuvart kiszállítsa. És ha mindenkihez igazodik akkor dolgozhat reggel 8-tól este 10-ig…

  2. Vakond says:

    Üdvözlet!
    Engedelmével ellent mondanék, mert ez az elmélet több sebből vérzik és egyáltalán nem látom ilyen rózsásnak a helyzetet.
    A leírás a Télapó december 6-i munkájára emlékeztet. Neki is ki van számolva minden másodperce, hogy a Föld összes kis lurkójához egyetlen éjszaka odaérjen, kiválassza az ajándékot, megegye a sütit, megigya a tejet, majd újra begyújtja a rénszarvasokat, vissza kettes és padlógáz…

    Az emberek általában reggel 8-tól este 5-ig, 6-ig dolgoznak. Ez nem egy új találmány, így van ez már egy ideje. Ez egy elég fura szokás. Senki nem várja el a futároktól, hogy emiatt hosszabb munkaidejük legyen, de műszakban is dolgoznak, több nap is van a héten és néha bizony szállítanak munkaidőn túl is. A hétvégi szállításról most ne is értekezzünk.
    Sajnos részükről ezt az értékelendő gesztust nem igen látom, mert a jómunkásember nem alternatívát adott, hanem a saját kényelméhez próbálta igazítani a szállítást. Kötötte az ebet a karóhoz. Ez egyértelműen kiderül: bármelyik nap, de legyen dél! Hát ez érdekes! Ez lenne az alkalmas időpont? Kinek? Annak, aki várja vagy aki viszi a csomagot? Gondolom, ezzel a futárcéggel nem Posta 2-t akartak létrehozni, mert semmi különbség nem lenne…megjegyzem, így sincs. Ezt a színvonalat a Posta 1 is hozza bármikor (tisztelet a lelkiismeretes postásoknak). Tehát tetszik vagy sem, szolgáltat. Legyen ideje a szállításra, az ésszerűség határain belül persze.
    Kérdem: mi a bánatnak hív fel, ha úgyis akkor viszi ki a csomagot, amikor Neki jó? Hogy tudjam: na, ekkor kellett volna átvennem a csomagot. Ja, és még fizetek is azért, hogy akkor ne legyek otthon!

    Nem kell mindenkinek személyre szabottan kiszállítani, de egy maszek cég tisztában van vele, hogy napközben dolgoznak az emberek. …és igen, egész nap járjon oda-vissza, mert ez a dolga, ezért kapja a pénzét. Mielőtt könnybe lábadna a szemünk, gyorsan megjegyzem, nem egyetlen ember látja el ezt a feladatot.

    Hogy az ember hova rendeli a csomagját, engedtessék már meg, hogy saját maga döntse el és ne megint a szállító céghez igazodjon! Mi van akkor, ha nem helyhez kötött munkája van? Maszek áruterítő vagy hajózik, esetleg a munkahelye nem engedi. Már megint nem a vásárló van kiszolgálva, hanem a szállító. Miért érdekeljen, hogy neki mi a jó, ha alapot sem ad rá? Előbb tegyen le valamit az asztalra. Megadom a bizalmat azzal, hogy megbízom a szállítás minőségében és még előre ki is fizetem. Ezek után elvárhatok valamit, nem?

    Tipikusan megint arról van szó, hogy nem kell szolgáltatni, fogadd el azt, ami van, ne várj el semmit és kuss. Igen, ez a ’80-as évek! A Posta és a többi csomagküldő is egyik kutya, másik eb. Úgyhogy bocsánat, ha én sem borulok le a lábuk elé és hálálkodom naphosszat. És nem még említettük az ilyen-olyan indokkal ki nem szállított, rendszeresen sérült, felbontott és ellopott csomagokat. Azok sem városi legendák. Tudnék mesélni én is, de nem ez a megfelelő fórum. Úgyhogy kérem, hagyjuk a mellébeszélést!

  3. b says:

    Nem elméleteket támasztottam, hanem saját tapasztalataim alapján írok, mivel magam is szállítóként dolgozom.

    Azt, hogy a konkrét esetben mennyire volt korrekt a dolog nem szeretném megítélni, mindössze arra szerettem volna rávilágítani, hogy nem olyan egyszerű a dolog, hogy szolgáltatást nyújtanak nekem tehát minden kívánságomat teljesítik.

    Hogyha a szállító össze-vissza rohangálna a városban (minthogy ez a dolga) akkor lehet, hogy naponta nem 20 hanem csak 10 helyre jutna el és dolgozhatna reggel 8-tól este 10-ig, ami még így is gyakran előfordul. Szerintem az, hogy próbálja csökkenteni a két cím közötti időt, és ezzel hatékonyabb(!!!) munkát végezni, nem olyan nagy disznóság.

    Valószínűleg nem Ön az egyetlen címzett aki dolgozik. Tehát egy embernek akár meg is teheti, hogy nem délben viszi ki a csomagot hanem 5-kor. De mindig lesz valaki aki 11-re, délre, délután 2-re jut..
    És sok rossz példához képest az, hogy egyáltalán telefonált és felajánlott másik időpontot (még ha az ugyanolyan rossz is) nem ördögtől való dolog.

    Ezen kívül természetesen nem egy ember szállít, de főleg a fővárosban nem is napi 20-30 embernek kell kiszállítani. Jut bőven munka mindenkinek, emiatt nem kell aggódni!

    Nem hiszem, hogy a szállítócégnek kéne megszabni, hogy ki hova kérheti a csomagját. De azt gondolom, hogy akkor tudunk jól együtt működni mi emberek, ha mindig gondolunk kicsit a másikra is. Persze, fizetünk egy szolgáltatásért, rendben van, de ez sem azt jelenti, hogy a szállító mindenkinek minden elvárását teljesíti.
    Sokan pl. ha nem tudnak otthon lenni megkérik a szomszédot/barátot/családtagot, hogy vegye át a csomagot.

    Nyilván kényelmesebb ha hozzám igazodik mindenki, de ez azért nem így működik. Sehol.

    Hozzátenném az a szolgáltatás amiért fizetünk amikor házhoz szállítást kérünk, az az, hogy a csomagot valaki házhoz hozza nekünk. Ennyi.
    Mint említettem sok helyen lehet kérni adott időpontra az árut, amiért rá kell fizetni. Ez egy extra, nem A Szolgáltatás.

    Nem vitát szítani szeretnék, hanem csak elmondani, hogy szállítóként sem olyan végtelen egyszerű a helyzet. Még azt sem állítom, hogy az Ön panaszai teljesen jogtalanok, mert nekem sem teljesen logikus miért kizárólag a déli időpont volt jó, de talán tudnánk ha mi végeznénk az ő munkáját.

    Nem olyan vidám dolog a kiszállítás. Az “echte munkaidőn” szinte minden nap túl lóg a szállító munkaideje, akkor is ha nem igazodott mindenkihez. Mindezt heti 6 napon, sokszor olyan megrendelőkkel együtt akik az előre egyeztetett időponthoz képest is fél-1 órát késnek.
    És még csak nem is kerestek olyan jól.

    ’80-as évek? Lássuk a jelen szállítócégeinek feltételeit:
    GLS – 3 órás időintervallum, amit ők szabnak meg
    UPS – nem lehet konkrét időpontot előjegyezni, csak napot
    DHL – az érekzésről való tájékoztatás is feláras

    Megbízható, jó nevű cégek. És még náluk is csak a szállítás az alapszolgáltatás.

    • Ági Ági says:

      Tisztázzunk valamit: eddig nem én reagáltam, de most már úgy érzem, kell. Ha már én nyújtok felületet ennek a cuki vitának.

      1. ez az én blogom, leírtam a véleményem, talán szívem joga. Más szolgáltatókkal is voltam már elégedetlen, azt is megírtam. Meg az ellenkezőjét is. Akinek nem inge…
      2. igenis a szolgáltató igazodjon az ügyfélhez és punktum. Vagy legalább megpróbálhatná, egyeztethetne, és nem pedig leszögezne. Ez lenne a csúnya kapitalizmus. Amivel nekem bajom van, hogy kis hazánkban ez csak a nevében az, amúgy meg a legsötétebb szocialista idők dívnak, hiába telt el egy emberöltő. És minden területen így működik, a bolti eladó megsértődik, hogy ki kell szolgálnia, az ügyfélszolgálatos dettó, a vízvezeték-szerelő nem ér rám és egyáltalán. Ezzel nagyon tele a kiscipőm. És, nem nem igaz, hogy mindenhol így van, mert sorolhatom az országokat, ahol haptákban állnak az ügyfél kegyeiért. Mert belőle élnek.
      3. piszkosul nem arról volt szó, hogy minden kívánságomat teljesítik. De talán elvárhatom, hogy megkapjam valahogy azt a tetves csomagot, ha már kifizettem a kiszállítási díjat. És némi rugalmasságot, kompromisszumkészséget is elvárhatnék talán. Nem lehetetlent kértem. (Amúgy meg ha nem telefonál és egyeztet, csak saját magának csinál több munkát, úgyhogy ne essünk már ennyire hasra e tény előtt.)
      4. az, hogy a GLS, UPS meg a többi macskajancsi sem európai módon szolgáltat, nem mentség. Többször rendeltem külföldről árut, a határig pikk-pakk eljutott a cucc egy-két nap alatt, a gondok mindig Hegyeshalomnál kezdődtek.
      5. nem, valóban nem 40 kiló kutyatápot rendeltem. Csak 25-öt. Plusz egy nagyméretű textilboxot. És mivel szerettem volna végre-valahára hozzájutni, én furikáztam el érte a város másik végébe, én szedtem szét elemeire, mert nem fért bele a kocsimba egyben, és még a csomagolóanyagot is hozzám vágták, hogy ott ne merjem hagyni. Fizetséget vajh kaptam érte?… Tán leírhatom akkor a frusztrációimat?
      6. visszautalnék az első pontra: akinek nem inge, ne vegye magára. Biztos vagyok benne, hogy több száz futár tisztességesen végzi a munkáját. Az olyan egysejtűeket pedig akikről a poszt szól, nem kell megvédeni.