Terelés

pf 009

boldog Dorkás selfie

Eszter barátnőm kérdezte még a télen – miközben enyhén szédült Doris körkörös rohangálásától – , hogy próbáltuk-e már a terelést*. Ha már juhászkutyáim vannak.

Szégyen és gyalázat: nem még. Illetve Zsófi egyszer elvitte anno a hátulgombolós Dorkát, de ott és akkor még sokkal jobban érdekelték a bakfist a kutyák és az emberek. Ideje lett hát újra megpróbálni.

*A terelés a kutyában létező vadászösztönt használja jócskán átformálva és hihetetlen szoros együttműködést követelve; karmozdulatra, vezényszóra kell az ebnek bármely oldalról keríteni, hajtani, megállni és megállítani. Szűk helyre terelni, karámból kihajtani, összeszedni, akadályok között kanyarítani a jószágot, a variációk végtelenek.

1979565_626534417401151_314595801_n

Dinga dolgozik

Eszter a vasadi tanyákra vitt minket (amikor beütöttem a Google maps-ba, Indiába irányított… ), ahol elébb kutyák, csirkék, libák, pulykák mellett kellett elhaladnunk és ignorálásra késztetni mindhárom felettébb izgatott ebet, megadva ezzel az alaphangot (totális kudarc, szartak a fejünkre és mentek őrjöngeni). Dinga, Eszter kutyája dolgozni jött, Ardi csak kísérőnek, aztán kicsit máshogy alakult.

Mivel Dinga már nem teljesen zöldfülű, ő kezdett. A birkák elég fáradtak voltak, ráadásul baromira tudják, melyik a tapasztalatlan kutya és kivel lehet lazulni, de egy marhapásztort nem lehet csak úgy félvállról venni, szállt a gyapjú ha megpróbálták. Dorkánál viszont elengedték fülük-farkuk, hiába rohangált ezerrel körülöttük – persze tisztességtudón hatalmas ívben. Ő se tudta, mit kell csinálni meg nagyon én se, le is cövekelt a bégető banda és nem mozdult semerre. Érzékeny lovakhoz szokott módszerrel (ha elhúzod a vállad előtte, elindul) próbáltam mozgásra bírni őket, persze arconröhögtek. Barbara, az edző nem hagyott sokáig szenvedni, odajött, megmarkolta az egyik gyapjas nyakörvét és nem túl finoman megadta neki az indulósebességet… ja, hogy így kell?!

10013684_626533044067955_1692368924_n

úgy tesz mintha tudná, miről van szó

Innentől már csak Dorkával kellett megküzdenem, hogy ne teljes körben rohangáljon, hanem csak a juhok mögött fel-alá, valóban hajtva, terelve őket. Ehhez meg kellett állítanom őt a körívén és visszafordítani, majd a másik oldalon ismét – KK a szélén nagyon jól szórakozott, mert ez úgy nézett ki, mintha egy hatalmas teniszpályán rohangálnék Dorisszal szemben tiszta erőből ide-oda, ütő helyett egy hosszabb bottal a kezemben, köztünk a tiszta élő gyapjú. Kardiónak remek, csak nem lehet sokáig bírni egy ilyen atomgyors kutyával.

10004058_626533700734556_1475814917_n

támad a juhok réme

Ha már ott volt, Ardit is beengedtük, mit szól a munkakörhöz. Aztán szedegettük a leesett állunkat, mert a várt világgá szaladás helyett a szőrmók halálos komolysággal nekilátott a birkák abuzálásának, sokkal közelebbről nyomulva mint a háromszor akkora belga, lelkesen üvöltözött, és talán még csipkedett is. Na jó, hozzáteszem, az ő irányítására esélyem nem volt, totál lefoglalta az összes agykapacitását a rohangálás és az ordibálás.

Jókat röhögtünk. És videóztunk is, amikor épp eszünkbe jutott.

A képekért köszönet Barbarának és a HTC-nek!

This entry was posted in kutyás sport, munkakutya, terelés. Bookmark the permalink.

3 Responses to Terelés

  1. Szilvi says:

    Ez a rész még a mai napig ismerős nálunk!!! 🙂 🙂 🙂

    “mert ez úgy nézett ki, mintha egy hatalmas teniszpályán rohangálnék Dorisszal szemben tiszta erőből ide-oda, ütő helyett egy hosszabb bottal a kezemben, köztünk a tiszta élő gyapjú”

    Azzal a különbséggel, hogy az én állatom halálosan komolyan gondolja, hogy leválasszon egy birkát külön és azt meg is tépje, így hát én a farmertől való félelmemben mindkettőnk életéért futkosok. 🙂 🙂 🙂

  2. Andi says:

    Imádtam 🙂 Mondtam már, hogy közös edzőnk Barbi és még mások segítségével összeállítottam egy Terelés-elmélet oldalt, mert már annyian kérdezték, hogy ez mi fán terem? Voila, remélem, tetszik. Aztán van ám tovább is, irány a munkavizsga! 😉 http://www.millie.hu/millie/hu_herding_basics.html