“Tessék pórázon vezetni!” – csak a sztentori sipító hang jött az emeletről, a forrás-öregasszony rejtőzködött valahol. Bennem meg persze ment fel azonnal az agyvíz, mert már megint miért szól bele mindenki az életembe, és miért is kéne “pórázon vezetni” fától fűcsomóig a dögeimet, mint holmi akarat, személyiség és agy nélküli bábokat?! Tudnak menni maguktól, úttestre nem kóvályognak le, öregasszonyt nem esznek, és nem nevezném épp élménydús, mozgásigényt kielégítő sétának, ha csak az én tempómban bocoghatnának, megkötve. Mert a szabál az szabál.
Aztán eszembe jutott pár eset, csak innen, a környékről. Amikor a kiskutya valamitől megijedve tökön-paszulyon át elrohant, keresztezte a Bocskait(!), a Fehérvárit(!!), a piacnál látták, de senki nem tudta megfogni, olyan rémült volt. Valahogy visszakavarodott az utcájukba, gazdi addigra persze eltűnt a balfenéken.
Meg a Kosztolányi környékén kóricáló vén fütyi, két ridgeback-méretű kutyával, egyik neveletlenebb mint a másik, a másik (vagy az egyik) ráadásul agresszor is, édesgazdájuk behívási kísérletei rendre eredménytelenek maradnak, de többnyire meg se próbálkozik vele. Az se túlzottan zavarja, ha ebei hat sávon rombolnak át, mert úgy tartja úri kedvük.
A rendre hozzánk csatlakozó pumiszerű kisszürke, akinek pofátlan egyből-seggbe közeledési technikája már az összes kutyánkból dührohamokat vált ki (Ardival az élen), szintén full behívhatatlan.
Shakira. Bővebben itt.
Bunkón rám rontó vizslapáros, hajnallati órán, kávé előtti morcos hangulatomban rúgnak vidáman sáros manccsal gyomorszájon, tudom, tudom, “csak örülnek”. Anyád.
Aztán. A sajnos túl gyakran hallott-olvasott esetek a péniszhosszabbítóként tartott (női gazdáknál is), ámde semennyire nem nevelt “harcikutya” gyűjtőnevű állatkákról, akik még a tapasztalt kutyást is megtévesztik, mert egyik pillanatban még boldog vigyorral játszanak, két másodperc múlva meg vérfürdő van, mert a más kutyáknál szokásos “ne már – vegyél vissza kicsit – most már elég legyen – letépemazarcodköcsög” lépcsőfokok kimaradnak. Az elején hellószia, aztán ha olyanja van, késel.
Szóval akármennyire is vagyok pórázellenes alapból, mert magamból indulok ki meg a tudatosabb kutyásokból, az a büdös nagy helyzet, hogy igenis pórázra kell venni azt a kutyát, amelyik
- nem behívható
- agresszív
- ijedős vagy gyenge idegrendszerű
- felugrálós
- nem ismeri a járdaszabályt
és még egy csomó más eset is van biztosan, de hirtelen most ennyi jut eszembe.
Persze a kutyátlan többség (és az ebológiában járatlan kutyások szerint is) szerint minden bolhafészket, minden esetben megkötve kellene tartani, meg azt is értem, hogy az elvetemült kutyások pedig szeretnének kiskedvencüknek a három négyzetméteres kutyafuttatóknál több mozgási lehetőséget adni, de kellene valahol egy arany középút.
Mondjuk nevelés. Kutyaismeret. Alap kutyaiskola. Felelős kutyatartás.
Kellene az a pórázvizsga, de nagyon, persze kellene a kakifelszedés, chipelés, rendszeres állatorvosi vizsgálat, rendes kutyakajával etetés, betartatott állatvédelmi törvény is. Tudom, ne álmodjak ilyen nagyot, de kicsit azért lehet?
Csak ilyen egész picit, hogy legalább minimálisan ismerd, akivel együtt élsz?
Aki a legjobb barátod. Vagy mi.
