Társasházban lakom, városban. Nem gáz helyen, van kutyakakaügyileg rosszabb és jobb is. Bár gyanítom, hogy országhatáron belül sehol sem sokkal rendezettebb a helyzet.
Nincs túl sok ragoznivaló a témán, felelős kutyatartó felszedi és kész. Mindig, nem csak akkor, amikor mások látják, nem csak nappal, nem csak a járdáról. Legalábbis próbálja megtalálni (ősszel, sűrű avarban / éji órán, töksötétben mindenképp kihívás) és kiválogatni a többi közül (a melegebb lesz az!), hasmenéses ebek gazdáinak nehezített a pálya, de akkor is.
Üdvözölném a nápolyi megoldást itthon; DNS-mintát vesznek minden kutyából, majd ez alapján azonosítják be az otthagyott potyadékot, oszt bünti. Ha valaki nem járul hozzá a mintaadáshoz, megabünti. Elképzelem, amint rém komoly pofával, szigorúan tudományos alapon, helyszínelő-bőröndhöz hasonló high-tech cuccal felszerelve szondázzák a kakiügyi biztosok a kupacokat, röpke nap alatt végeznének Erzsébetváros egy háztömbjével… de előbb-utóbb eredményre vezetne.
Utópia.
Ha valamire nincs alapvető erkölcsi, higiénés, esztétikai stb. igény, azt büntetéssel, szankciókkal kvázi lehetetlen elérni. Mint annyi minden mást sem, holott az utóbbi időben igencsak megszaporodtak a kihágásnak minősülő, retorziót belengetett tételek. De találékony a polgár, amilyen szabályt nem tartatnak be vele, azt nem tartja be. És még büszke is rá, milyen ügyesen cselez, kiskapuz.
Aztán anyázik, amikor a másik szemfüles gazdi ebének végtermékébe lép.
Hallom lelki füleimmel: túl sok a kutya! Ebadót! (Ezzel még akár egyet is tudnék érteni.) Kitiltani a városból a büdös dögöket, nem valók oda! Vagy ha mégis, pórázt rájuk, szájkosarat, trágyafelfogó zsákot*!…
*a zabostarisznya inverze
Találtam egy remek cikket ezzel kapcsolatban, inkább belinkeltem, minthogy plagizáljam. Tökre egyetértek vele.
A házunk nagy, van benne huszonsok lakás, nem keveset kibéreltek, akadnak köztük kutyások is. Értem én, hogy a bérlemény “úgyse az enyém”, meg “mit érdekelnének a ház dolgai, nem rám tartozik”, de azért szívesen beletunkolnám az orrát a lépcsőn végighúzott pisibe annak a kedves lakótársnak, aki rendszeresen csak akkor viszi le jobb sorsra érdemes ebét, amikor annak már szivárgásig tele a hólyagja. És rohadtul nem a kutya tehet róla, arról pláne, hogy gazdi b**ik feltakarítani utána. Dorka is undorodva oldalaz el mellette, hát még a kétlábúak.
Pedig azért Dorci is tud alakítani, megkeresi a környék legnagyobb nyílt területét, annak is a kellős közepét dolgát végezni, “én megtehetem ezt is, vazze!” felkiáltással.
Legalább könnyű megtalálni.
