Van jó néhány, a lista folyamatosan bővül, megpróbálom összeszedni a legnépszerűbbeket.
Agility: kontrollált ugrabugra, kúszás, mászókázás kizárólag hang- kéz- és testjelekkel irányítva. Kb. 18-20 különböző akadályból álló pályán, időre. Kutyától és gazdájától is erős egymásra hangolódást, figyelmet kíván, ezen kívül mindkettőtől remek kondit. Kajával vagy játékkal jutalmazás a futam közben nem alkalmazható.
Bikejöring: terepbiciklizés kutyával, a hám elengedhetetlen, rugalmas póráz van a biciklihez rögzítve, amit a kutya húz, a gazda pedig teker, kölcsönösen segítve egymást a minél nagyobb sebesség elérésében. Míg a canicrossnál általában a futó határozza meg a végsebességet, bikejöring esetében a kutya lehet a gyengébb láncszem. Érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni az irányok megtanítására, mert bicikliről jóval nehezebb korrigálni mint futás közben, és még időt is veszítünk.
Mivel a 30-40 km/h-s sebesség egyáltalán nem mondható ritkának, ezért a plusz védőfelszerelés elengedhetetlen; minimum bukósisak, védőszemüveg, védőkesztyű kötelező, illetve a biciklire egy speciálisan erre gyártott távtartó, ami megakadályozza, hogy a rugalmas kötél véletlenül is a kerék közé akadjon.
Canicross: kutyás terepfutás 2-6 km-en át. A canicross abban különbözik a kutyánkkal való sima együtt futástól, hogy itt kutya és gazda egy rugalmas kötélzettel összekötve futnak, ahol a kutya folyamatos húzással segíti gazdáját, aminek köszönhetően olyan tempóra is képesek lehetünk, amit kutyánk segítsége nélkül soha nem tudnánk elérni. Ehhez a kutyának szüksége van megfelelő húzóhámra, nekünk pedig derék- vagy beülőövre. Kutyánknak végig a húzásra kell koncentrálnia, az előzések során se a futók, se a kutyák nem akadályozhatják egymást.
Coursing / agárverseny: zsinóron húzott műnyúl után futnak a blökik veszettül, ráadásul párosával, egymással versenyezve. A coursingen a műnyúl nem ellipszispályán kering, hanem az igaziak cikk-cakk mozgását imitálja.
Dog dancing: kutya-gazdi páros koreográfiája zenére, rettentő látványos és vidám sport. Az együttműködés és összhang magasiskolája, sok türelem kell az apró részletek kidolgozásához és begyakorlásához, viszont cserébe az eredmény nem csak a látványos kűr, hanem a rengeteg munka során kialakult harmónia, egymás mély megismerése, együtt-rezzenés.
Dog diving vagy dock diving: jajj, ez ám a jó móka! Sajna elég kevés helyen lehet még űzni, mert vagy nyár kell hozzá, vagy kutyás uszoda. Hogy mi is ez? Tulajdonképpen távolugrás – vízbe. Fogunk egy kutyát, a kedvenc játékát, utóbbit gonosz módon behajítjuk a medencébe és hagyjuk, hogy ebünk utána romboljon. Hatalmas hasasokat tudnak produkálni és rém boldogok. Már amelyik nem torpan meg az utolsó pillanatban, hogy amolyan rózsás-fürdősapkás öregnénisen tottyanjon bele. Ja, és hidrofób kutyáknál inkább ne erőltessük.
Flyball: ez is ugrabugra, itt a kutya nagyjából önállóan dolgozik, a gazdi csak a startvonalról biztatja. Ugyanakkor csapatmunka, mert négy kutya rohangál egymást váltva, együttesen kell jobb időt produkálniuk, mint a szomszéd pályán repesztő bandáé. A feladat gátfutás négy, egyenes vonalban kirakott, viszonylag alacsony akadályon át oda-vissza, közben labdaelkapás egy adagológépből – nem túl bonyolult. Ráadásul önjutalmazó a rendszer, hisz meg lehet – meg kell – szerezni a labdát és az őrült rohanás is kívánatos.
Frízbi: őrült rohanás, csakhogy korong és nem labda után. Teperés – elkapás (lehetőleg összlábas levegőbe ugrással) – visszateperés. Mehet időre meg távolságra is a verseny. A freestyle verzió tiszta akrobatika: szaltóval, gazdi hátáról dobbantva, leszúrt rittbergerrel kell lemarni a légből a cuccost.
K99: négy irányzata van; engedelmesség, ügyesség, őrző-védő és nyomkövető témák.
Az engedelmességi tulajdonképpen obedience light, az elején tök alap kulturáltkutya-feladatokkal: ül, fekszik, marad, lábhoz, hozd, ilyesmik, aztán a szintek emelésével persze egyre nehezebb. Jutalom nincs, csak a végén.
Az ügyességi nagyon vegyes, szerintem ez a feladatcsoport a legszórakoztatóbb: van benne akadályugrós, apportozós, csak kézjellel vagy csak hanggal irányítós, szimatolós meg agyat használós is. Itt lehet jutalmazni a feladatok után is.
Az őrző-védő célja végig kontroll alatt tartani a kutyát, soha nem engedve, hogy elboruljon az agya. Családi kutyák esetében inkább játékos önbizalom-növelés, semmiképp sem Buksi vérengző fenevaddá transzformálása. A kutya eljátszhatja, hogy félelmetes, a segéd meg eljátssza, hogy jól megijed tőle. Egészen más a cél persze az “igazi” munkakutyáknál. Önjutalmazó: tépheti a pórázt, ordibálhat, nekironthat a segédnek, rácsimpaszkodhat a karra.
A nyomkövetőben tárgyat kell keresni, nem embert, bár nyilvánvalóan a nyomfektető saját szaga is beszáll a játékba, nemcsak a – alacsonyabb szinteken még használható – jutalomfalaté.
Mantrailing: emberkeresés, méghozzá egy konkrét emberé, területbehatárolás nélkül – ebben is eltér a mentőkutyázástól, ahol adott területen kell az embereket felkutatni – szag alapján, akár több órás nyomon. Eleinte puha talajon, kevés elágazással, majd egyre keményebb a talaj és bonyolultabb a helyzet.
Mentőkutyázás: nagyon elszántaknak. Kölyökkortól kell a felkészülést kezdeni, és nem minden eb alkalmas rá. Kiegyensúlyozott, bátor, fegyelmezett, önállóan és irányítás alatt is dolgozni tudó, jó mozgású kutya kell hozzá, és ez még csak a kezdet: maga a képzés évekig tart, vizsgákkal fűszerezve, később is folyamatosan ellenőrizve a teljesítményt. Lehet persze sportként is felfogni, de igazából kukába kerül a rengeteg munka, ha a kutya ugyan bevethető lenne, de a gazdi nem.
Obedience: engedelmességet jelent, a különböző feladatok végrehajtásának pontossága és gyorsasága is számít, ezen kívül elengedhetetlen a kutya-gazda közötti harmonikus kapcsolat, ugyanis a kutya lelkesedését, jókedvű feladat-végrehajtását is figyelik. Ergo kényszerítő eszközökkel lehetetlen kiképezni a kutyát erre a sportra. Van benne helyben maradás, szabadon követés, előreküldés, behívás, apport, tárgyválasztás, távirányítás. Kialakulóban levő válfaja a rally obedience, agilitys elemekkel fűszerezi az amúgy sem egyszerű feladatokat.
Retrieversport / vadászkutyázás: az apportírozási kedv eléggé alapkövetelmény ezen sportoknál, enélkül bele se vágjunk. A light változatban csak vászonzsákot (dummyt) kell behozatni a kuttyal változó körülmények között, a hardcore-ban már vadat. Ezen kívül unásig lehet gyakorolni a csendben helyben maradást, lövés és egyéb zajok eltűrését, csak parancsra indulást leeső vagy futó vad után, keresést, nyomkövetést, jelzést, vércsapázást.
Súlyhúzás: a versenyeket vagy testtömegindex szerint, vagy legnagyobb elhúzott súly alapján rendezik meg. Előbbinél az a győztes, aki saját súlyának a legtöbbszörösét képes elhúzni, utóbbi esetben pedig aki súlycsoportjában a legnagyobb súlyt húzza el.
A húzás közben lehet motiválni a kutyát bármilyen játékkal, csalival (kivéve étel és élőállat), de dönthet úgy is a gazda, hogy csupán szóra húzatja. A kiemelkedő fizikai erő mellett szükség van rendkívüli akaratra és kitartásra, ami akkor is fennmarad, ha a súly csak nagyon lassan indul meg, gördül a kutya mögött.
Szánhúzás / kutyafogat: nem csak az északi fajtáknak, viszont 15-18°C felett a többi kutyával sem ajánlott már az edzés. Ez talán a legdrágább sport (eszközigény, utazások), ráadásul egy kutya nem elég hozzá, kell vagy négy.
Terelés: juhászkutyák elfojtott vágyainak felszabadítására, de minden típusú kutya találhat benne élvezetet. Juhok, bégetés, szaladgálás, ugatás, naplementében reszkető porfelhők – mi kell még? (Azért az irányíthatóság és a fegyelmezettség itt sem árt. )
Treibball: terelésnek mondják ezt is, szerintem meg inkább tárgymanipuláció, hiszen – a barikkal ellentétben – a labdák nem rendelkeznek önálló akarattal, mozgással. Persze annyiban igazuk van, hogy hasonló képességek kellenek hozzá: küldés, irányítás, együttes munka, kontroll, és végül is a 8 óriáslasztit be kell “terelni” egy kapuba. Jó móka. És vitathatatlanul kisebb az eszközigénye, mint az élő gyapjú hajkurászásának.
Triflakeresés: vagyis szarvasgombászat. Jó orrú, nyugodt természetű, apportos kutya kell hozzá. Pl. amelyik vadászatból kiesik, mert nem hozza túlzottan lázba a vad, de dolgokat hurcibálni attól még szeret, pont ideális gombászkutyának.
Van még persze rengeteg sportág, ismertek és kevésbé azok, régiek és frissen feltaláltak. Lehet IPO munkavizsgára tréningezni (törzskönyves, ivaros kutyákkal) vagy ennek show- és valószerűbb verziójára, a mondioringra. Apró jószággal nagyjából csak a húzós sportok kérdőjelesek (szán-futó-bicikli, és igen, simán lehet csivavával őrző-védőzni halálos komolysággal!), a góliátokkal már több esik ki, de azért bőven marad elég: a canicross, bikejöring, K99, treibball, obedience, mantrailing mind űzhető az ő testalkatukkal, még a dog dancing is, maximum a láb között átbújós elemet kicsit hanyagolni kell. Bár azt se, ha burleszkesre vesszük a figurát.
Ekkora választékból valószínűleg azért mindenki talál magának – és kutyájának – valót, többet akár. Persze kifogások mindig vannak, de ha igazán elégedett, fáradt (= nyugodt), kiegyensúlyozott kutyát akarunk, muszáj kitalálnunk valamit, amivel eredeti feladatát helyettesíthetjük. Akárhogy is szeretnénk, attól nem lesz boldog, ha a plüsskanapéról tévézhet egész nap.
Úgyhogy ki a fotelból, irány a pálya!
Canicross, bikejöring és súlyhúzás témákban köszönet a segítségért Lucának! Bővített leírásuk a Függelékben található.
