Canis Ludens

Szálló labda, repülőkutya

Mennyi labdaaaa!

Megint ránk talált egy őrület, amit abszolúte az én ugrifüles kutyámnak találtak ki (és természetesen őstehetség benne ). Van pár ilyen, de ez most épp a flyball.

Kedélyes bolondokháza; szaladni kell árkon-bokron át, labdát szerezni, majd teperni vissza. Semmi agyonbonyolítás, szofisztikált szabályrendszer, fakszni. Van helyette csipetcsapat, száguldozás és sok-sok ordibálás gazda és kutya részéről egyaránt, utóbbi fakultatív, de általában lelkesen élnek vele a blökik.

Vigyorgás, vakuzás

Két csapat versenyzik, mindkettőben 4-4 kutyával, időre. Négy, egyenes vonalban felállított, nem túl magas akadályon kell átrohanniuk az ebeknek, a gazdi a startvonalról drukkol. A túlvégen áll a flyball-gép, ez tulajdonképp egy nagy pedál, amire ráugrik a kutya, az ördögi szerkezet pedig kilő neki egy teniszlabdát. Levegőben elkapás-fordulás után zúzás vissza, és már indulhat is a következő csapattag – ideális esetben a startvonal fölött váltják egymást stafétában az orrok.

Utánpótlás-nevelés

Mi még csak mutatóba láttunk gépet, egyelőre a shoot-nak hívott egérrágta platformmal dolgozunk; a likakba lehet labdát biggyeszteni, a deszka dőlésszöge meg állítható. Eleinte majdnem vízszintes, aztán ahogy bátorodnak a nebulók, úgy lesz egyre meredekebb. Ezen a cuccon kell megtanulniuk fordulva ugrani, ne menjen idő a labdamegszerzés után még irányváltással, nem mellesleg pedig a vállukat jelentősen kíméli, ha nagy lendületből nem két, hanem négy lábra érkeznek.

Összevágtam mutiba*, hogy is néz ki egy ilyen, a csatazajt inkább leszedtem, bár így nem szeret annyira a youtube.

* és igen, direkt comic sans! :-p

Exit mobile version