Mennyi labdaaaa!
Megint ránk talált egy őrület, amit abszolúte az én ugrifüles kutyámnak találtak ki (és természetesen őstehetség benne 
Kedélyes bolondokháza; szaladni kell árkon-bokron át, labdát szerezni, majd teperni vissza. Semmi agyonbonyolítás, szofisztikált szabályrendszer, fakszni. Van helyette csipetcsapat, száguldozás és sok-sok ordibálás gazda és kutya részéről egyaránt, utóbbi fakultatív, de általában lelkesen élnek vele a blökik.
Vigyorgás, vakuzás
Két csapat versenyzik, mindkettőben 4-4 kutyával, időre. Négy, egyenes vonalban felállított, nem túl magas akadályon kell átrohanniuk az ebeknek, a gazdi a startvonalról drukkol. A túlvégen áll a flyball-gép, ez tulajdonképp egy nagy pedál, amire ráugrik a kutya, az ördögi szerkezet pedig kilő neki egy teniszlabdát. Levegőben elkapás-fordulás után zúzás vissza, és már indulhat is a következő csapattag – ideális esetben a startvonal fölött váltják egymást stafétában az orrok.
Utánpótlás-nevelés
Mi még csak mutatóba láttunk gépet, egyelőre a shoot-nak hívott egérrágta platformmal dolgozunk; a likakba lehet labdát biggyeszteni, a deszka dőlésszöge meg állítható. Eleinte majdnem vízszintes, aztán ahogy bátorodnak a nebulók, úgy lesz egyre meredekebb. Ezen a cuccon kell megtanulniuk fordulva ugrani, ne menjen idő a labdamegszerzés után még irányváltással, nem mellesleg pedig a vállukat jelentősen kíméli, ha nagy lendületből nem két, hanem négy lábra érkeznek.
Összevágtam mutiba*, hogy is néz ki egy ilyen, a csatazajt inkább leszedtem, bár így nem szeret annyira a youtube.
* és igen, direkt comic sans! :-p
