8 éves lett szívem grönije, összeszedtem egy videóban mi minden történt vele, sajna róla nincs annyi mozgókép mint a sheltieről, de azért így is kellett gyomlálnom persze.
A “mi minden” nagy része főleg rohanás és – általa játéknak gondolt – bunyó. Meg van benne vörös kaviárral etetés (a sorsa már ifjan is igen nyomorú volt), kiállítósdi, amikor még hittem az ilyenekben, delfinugrások réten és az Északi-tengerben, Ü4 vizsga (ahol is kezdésnek rögtön faképnél hagyott, aztán bemutatott egy gyönyörű kézjel-sorozatot, majd a bójagyakorlatnál iszonyú lelkesen kirohant a mutatottal pont ellentétes bójához, és eminens módon mellévágta magát), ismerkedett óvatosan robotkutyával az ELTE Etológia nyári táborában, ugrált a lovak körül szilárd és folyékony vízben, bénáztunk mindketten sokat az első agility versenyeinken, kiborult a kiborítós teszten, örült féktelenül nyárnak és télnek, kicsit visszafogottabban a birkáknak, lincselte gyengéden a kiskamasz Ardit, ugrott fejest bátran a Dunába majd reszketősen a dock diving-medencébe, tipegett kutyacipőkben, száguldott agility-pályán. A végére elfáradt picinyt.
Nagyon sokat változott 8 év alatt, és vele én is. Rengeteget köszönhetek neki. Ezt a blogot például. És még mennyi mindent!
