Eléggé hálás vagyok így ennyi kutyával, hogy most kertes házban lakunk, mondjuk továbbra sem osztom a “kutya csak kertes házba való” ősvélekedést, már csak azért sem, mert amúgy nálunk az összes bent lakik, de azért lényegesen könnyebb az élet így, hogy nem kell x emeletet lépcsőznöm naponta y-szor.
Mondom könnyebb, de nem könnyű. Most vegyük az egyszerűbb esetet, hogy nem kell azzal logisztikázni, ki kivel nem mehet ki, mert volt olyan, hogy annyira belefeledkeztek a játékba, hogy az egyik – vagy mindkettő – nem ért rá pisilni, aztán amikor visszajött és lenyugodott, békésen becsurrantott a nappali közepén.
Szóval tegyük fel, egyszerre mehetnek ki, és tegyük fel, hogy mindegyik ismeri már a gonoszféle ajtónkat, nevezetesen amelyik a fejükre csukódik nagyhirtelen, ha netán ész nélkül tumulnának át rajta. Az elsőbbség mindenképp azt illeti, aki a legkisebb és legpofátlanabb, tehát a shelti kirongyol, és ha bármi moccan kinti birodalmában, azonnal Cicajárőr 2000 Security Bt™ üzemmódba kapcsol és turbósikítva teper a betolakodó után. Ez az a hangfekvés, amit még az atomsüket belga is észlel, fingja nincs ugyan, mi van és hol és miért, de betájolja magát balhéirányban és komótosan csatlakozik a hepajhoz. Következik dr.Mag.Univ.stb.Retriever (imádják a mindenféle titulusokat, címeket itt Ausztriában, szóval a Qualiprüfungon helytálló Zurinak minimum ezen megszólítás dukál), hosszú lábai összegabalyodnak, ahogy lezúdul a lépcsőn, őt nem a balhé érdekli, hanem hogy hol hagyta a kedvenc rágásbiztos gumidildóját. Ha megleli, szájába kapja, és onnantól ő boldog. Néha rágcsálja kicsit, de többnyire csak áll tele szájjal és néz. Néha eszébe jut, hogy bevonjon, akkor odakeni a lábadhoz a koszos-nyálas cuccot, de amikor érte nyúlnál, elrántja, hát mit képzelsz te, az az övé! Húzogasd, vagy dobd el anélkül, hogy hozzáérnél, de az a legjobb, ha kergetőztök, mert abban végképp esélyed sincs, az előző kiképző szerintem azért hullatta el a maradék haját, mert ebbe belement. Butus.
Na és akkor jön Panzer Puppy, mit jön, gurul, mint a gömbvillám, tömpe virgácsai kipörögnek, az egész kutya egy faltól falig érő vigyor és lelkes boldogság. Kiszúrja magának Zurit, az egyetlent, aki hajlandó vele játszani, na de Zurinál ott a dildó, amit adna is meg nem is, a német juhász mondjuk sose kérdezte, elkapta a slag kiálló végét, aztán Zuri hiába támasztotta ki magát húsz karommal, Sindy akkor is felmosta vele a kertet.
A staffinak ehhez mondjuk mindenekelőtt el kéne kapnia a cuccot. Na erre igen kevés esélye van, lévén még Dorcinál is bénább mozgó dolgok elkapásában, pedig ez nagy szó, a belga rendszeresen a homlokával pattintja a neki dobott jutifalatot, de Mura übereli, ő még akkor is a játék mellé fog, ha egyenesen a szája előtt tartom. Kancsal, mint Matolcsy és Schmidt szerelemgyereke, kaffog lelkesen a körpanorámás pofájával, mindig félre. A végén Zuri megszánja, és odatolja neki nagy kegyesen a Szent Műfalloszt, csak hogy legyen már végre valami. És akkor mindkettő eljátssza, hogy mekkora nagy vérmes vadállatok ők, rángatják tiszta erőből a példátlanul strapabíró gumicsövet, illetve Zuri rángat, Mura csak bedobja a harminckilós habtestét ellensúlynak. Dorka általában ekkorra végez a kert körbebóklászásával, kakilással, miegymással, és felélénkülve a hörimorik felé veszi az irányt. Amióta Sindy nincs, megint Zuri a dugópárnája, aki viszont az ádáz földharc közben folyton mozog, szóval Dorkának nem olyan könnyű becserkésznie, olykor félremegy a hágóugrás, ilyenkor a belga alzheimeres pornósztárként mereng egy strófát Zuri hátára/fejére könyökölve, aztán lekászálódik és kezdi elölről. Mármint ha utoléri.
A shelti mindenközben biztonságos távolságból üvölt mindenkire. Rám főleg, hogy tegyek már rendet vagy legalább vegyem fel a veszélyzónából. Én meg vagy viszontordibálok neki, hogy kusslegyenmár… vagy felveszem.
A szomszédaink pedig mindeközben rohamosan őszülnek, ráncosodnak. Szerencsére ők csendben.
