Annyi minden van, ami elvonhatja egy kezdő kutya figyelmét, lehetetlen úgy tanítani, hogy közben ő a.) szüntelen orrporszívózik b.) a kollegákkal kvaterkázik c.) pillangókat kerget. Hm. Kemény versenytársak mind.
Tiszta sor, ha nem éppen ideális a kapcsolatunk az ebbel – folyton hülyére vesz, szívat, semennyire nem tisztel, lázadozik – , először ezen kell dolgoznunk. Türelemmel, következetességgel, egyszerű szabályok betartatásával (nem húzod a pórázt; arra megyünk, amerre én mondom; akkor eszel ha megengedem, stb.), semmi ordibálás meg felesleges feszültség. Elindult ugyan ezektől a változás az eb viselkedésében, de mégis inkább a fenti programokat választja pórázlevételkor, és magasról bagózik a fejünkre?
Na itt kell bevetni a tudományt.
Ami rém egyszerűen megfogalmazható: legyünk érdekesebbek mindennél. A szagoknál, a többi kutyánál, a pillangóknál. Sima ügy.
Aha.
Lássuk, mit tehetünk:
- játszhatunk – itt is – a hangunkkal: sikkantgathatunk, hujjoghatunk, fütyülhetünk, bármilyen hang jó, ami szokatlan és kizökkent. Ha odakapja a fejét, már esélyesebb fenntartani a figyelmét, pláne ha egy rúd szalámi is van nálunk.
- mozogjunk! Ugrálhatunk, elfuthatunk, szökdécselhetünk idétlen módon. Játszhatunk fogócskát, csak fordítva, mint a kétségbeesett behívással-küzdők: ezúttal mi menekülünk, hogy ő fogjon meg minket. A dinamizmus mindig érdekesebb, mint az ácsorgás, ne feledjük: ragadozók, a mozgás kapcsolja be őket.
- tanuljunk meg örülni neki. Vagyis amikor ránk figyel vagy odajön, ne csak a párizsit toljuk automatikusan a szájába, mert ettől még csak kajaadagoló automaták vagyunk, nem az imádott gazdi. Az imádott gazdi bukfencet vet örömében, dögönyözi, csipkedi, csivitel neki, birkózik vele, pacsizza, vakargatja.
- oké, ott van végre, ránk figyel, taníthatunk neki valami jókutyához illőt, társadalomnak tetszetőst. Például lábnál követést. Na de hülyék lennénk a melósan kivívott figyelmet unalmas meneteléssel eltapsolni! Jöjjön lábnál tíz lépést, végig örüljünk neki, kapjon kaját, labdát, szociális jutalmat (=dögönyözés, ölelgetés, lásd mint fenn), aztán húzzon játszani, szaglászni, pillangózni. Pár perc múlva megint próbálkozhatunk, a lényeg, hogy ne unja meg.
- a többi feladatra is vonatkozik, hogy legyen vidám hangulatú, vicces. A tök csíra kutyuskánktól ne várjuk el rögtön, hogy úgy teljesítsen, mint egy munkavizsgás németjuhász. Apró részletekben haladjunk, sok oldással, játékkal, jutalmazással színesítve, soha nem az unalomig nyúzva a kutyát.
Suliban hallom néha a berzenkedést, amikor arra kérem a gazdikat, hogy hozzanak finom, érdekes, változatos – és főleg sok – jutifalatot: de hát ne a kajáért szeressen!* Ha megtanulsz izgalmassá válni, nem azért fog.
*pedig a kezdetekkor ez a legegyszerűbben beszerezhető valuta, amivel a figyelmét megvásárolhatjuk. Mint ahogy az alsó tagozatos nebuló még a piros pontért, ötösért kepeszt, csak később lehet neki beadni az “életnek tanulsz”, meg a “lifetime learning” dumákat.