Sovány vigasz, hogy rég nem mezei kutyatartó, hanem kutyás vagy, mire ide jutsz. Néha inkább visszasírod azokat az időket, amikor azt hitted, az a nonpluszultra jólét a bundásnak, hogy napi háromszor leviszed és még vacsorát is kap. Persze a kertbe kicsapott – pláne láncos – kutyatartásnál ez is galaxisokkal jobb.
A saját tennivalóim listája perpill így néz ki:
- Dorcival bökést gyakorolni érintőképernyős teszthez
- Ardival do as I do, legalább szinten tartás
- mindkettőt masszírozni, különösen odafigyelve a problémás területekre
- aljszőrök kifésülése heti egyszer (különösen utálja mindkettő)
- egyensúly- és testtudatosság-gyakorlatok
- helyben maradás stabilabbra (újra)építése
- formálásos feladatok
- Ardival nyomkövetés alapozás
- nyugodt hasalás tanítása fMRI-hez
- fókusztréning és néma eresztés Dorcinak, apport Ardinak
- K99 ügyességi feladatok gyakorlása
- trükkök
És még el kéne mennünk biciklizni (hogy épüljön a kondijuk), terelni (mert élvezik), Dorkával obedience-re (mert neki való), úszni (mert élvezik és az is jó a kondinak), meg még ezer helyre.
Ehhez képest kimegyünk az Infoparkba és hagyom, hogy Doris lelincselje Lavinát, Shianne Dorist, Ardi meg akit ér. És hazamegyünk és ki vannak dögölve és megmagyarázom magamnak, hogy áá, már úgyis túl fáradtak bármihez, és valószínűleg tényleg hálásak, hogy végre nem csesztetem őket semmivel és köszönik, jól vannak így. Én meg nyűglődöm, milyen rossz kutyás vagyok, kivéve szerdán, amikor kötelezően agility van.
Így jár, aki pórul alapvetően lusta és mégis két pörgettyű kutyával él.
Agarat akajooook!
