Canis Ludens

Vakrandi

… avagy hogyan (ne) bánjunk a látássérültekkel

Megnéztem tegnap a Bird Box-ot, a Netflixen most futó sikerhorrort, vagy thrillert, vagy mittudomén, minek van besorolva (a Netflix szerint thriller, hangulatra viszont engem az Annihilation-re emlékeztet, ami horror). Mindegy, nem ez a lényeg. Spoiler nélkül a sztori annyi, hogy jönnek valami lények, akiket meglátni és meghalni egy pillanat műve csak. Tehát a megoldás: ne láss.

A filmben ez rém egyszerűnek tűnik, a szereplők kendőt kötnek a szemük elé, aztán nagyjából mindent csinálnak ugyanúgy, na jó, kicsit csetledeznek azért. De simán rohannak(!) az erdőben, GPS segítségével autót vezetnek, lazán megtalálják az ajtót az épületen, a vadvízi evezés bádogcsónakkal ÉS vakon (külön-külön is Darwin-díjas) már csak hab a tortán.

Ha ilyen egyszerű lenne…

Komolyan, próbáld ki csak otthon. Nem, ez nem a hülye bördboxcsellendzs akar lenni, de tényleg tanulságos az unásig ismert környezetben a látásod nélkül elboldogulni. Próbálj alap fürdőszobai tevékenységeket elvégezni így; zuhanyozz le, moss fogat, lődd be a hajad… használd a WC-t. A borotválkozást most inkább hagyd ki. Haladók mosogassanak, vagy öltözzenek fel (nem előre kikészített ruhákból, úgy nem ér). És ezek még messze nem olyan szofisztikált tevékenységek, mint például a sminkelés, varrás, takarítás.

Vagy az utcán közlekedés.

Nem sokkolni akarlak (amúgy egy kicsit de), csak némileg érzékenyíteni a témára. Arra pláne nem akarlak rávenni, hogy ezek után minden fehérbotoshoz rohanj oda és hős megmentőként rángasd magaddal bárhova, sőt! ezzel tennéd a legrosszabbat, mint ahogy a látássérült Annamari írja. Ha mindenáron segíteni akarsz, ő leírja, hogyan teheted, a Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportja pedig remek kis videót állított össze az alapokról:

Részemről a kutyával való közlekedésben tapasztaltakat tudom csak hozzátenni, meg persze a saját megfigyeléseket.

Záróképnek még egy tévhitet szeretnék eloszlatni: nem a kutya talál oda random címre, hanem a gazda ismeri a célhoz vezető az útvonalat és irányít. A kutya “csak” segít; akadályt kerül, megtalálja a zebrát vagy az ajtót, járdaszegélynél megáll, akkor is ha akadálymentes vagy hó borítja. Ergo csak az a látássérült kap kutyát, aki már tud (megtanult) önállóan közlekedni, tájékozódni, vannak “fejben eltárolt” útvonalai. Vigyázz tehát a segítséggel, hiába ragadod karon azzal a felkiáltással, hogy “erre sokkal rövidebb!”, valójában összezavarod és jószándékoddal kikövezve pokolra viszed.

Exit mobile version