Canis Ludens

Ha lesz kertes házam…

Lakáskutyák. Övék a város.

… majd akkor lesz kutyám. Ismerős, nem? Hányszor hallottad már ezt, sajnálkozva (hogy miért nincs most kutya), bizakodva (hogy majd lesz ház), irigykedve (akinek már van), lesújtón (hogy te állatkínzó vagy, mert nincs kerted, csak kutyád)?

Mi az összefüggés? Ha kertben tartom, nem kell vele foglalkozni, sétáltatni? Akkor nem baj, ha reggel 6-tól este 7-ig nem vagyok otthon?

Nézzük csak, mikor kínzás kutyát lakásban tartani?

Na de aki így van vele a lakásban, annak kutyatartási szokásain semekkora udvar sem változtat. Mert mi történik akkor, ha ugyanez a gazdi a kertvárosban él:

* copyright BZs

Igazából túlontúl sokan tartanak a kertes házakban kutyát, akiknek inkább nem kéne, csak így szokás. (Azokról most nem is szólnék, akik láncon tartják, mert nem bírná el a klaviatúra. Csak mondom: januártól tilos! Kéne mondjuk egy hatékony szervezet, mely ezt be is tartatja majd.) Magyarországon minden negyedik embernek van, holott kb. minden tizedik lenne alkalmas rá. Aki érteni is akarja, nem antropomorfizálja (túl), aki ugyanolyan gazdag és élménydús életet akar és tud is biztosítani neki, mint ennenmagának – ahol természetes, hogy másokkal találkozik, moziba, színházba, kiállításra és fesztiválokra jár, meg kerthelyiségben sörözni a cimborákkal, kirándulni, strandolni, várost nézni, gokartozni.

Vagyis él. Nem csak létezik. De ehhez nincs szükség kertre.

(Lásd még: Miért pont belga juhász?, Lakás vs. kert rész)

Exit mobile version