Canis Ludens

Nem kutyásnak való vidék

Az egész ország vadászterület. 

Nem táncparkett, nem játszótér, nem kisvasút-terepasztal. Akinek ilyes hobbija van, nem kap 93 ezer négyzetkilométert ajándékba, csak a töltött fegyverrel járó vadászok. 

Vadászvizsgája márpedig kábé bárkinek lehet, és utána fegyvert foghat. Jönnek azzal, hogy dehogy lehet bárkinek, hát az milyen nehéz. (80-as IQ-val biztos tényleg nehéz.) Meg jönnek a vadgazdálkodással, természetvédelemmel, állatszeretettel – tudod, inkább ne szeress, ha ez azt jelenti, kinyírsz.

Az van, hogy valahogy meg kell ideologizálni a dolgot, mert azt azért mégse nyeli be csont nélkül a – mégoly bizarr – társadalmi rendünk, hogy valakinek az ölés a hobbija. A “vadgazdálkodás” erről szól, hogy ne a farkas, medve ölje meg a vadat, hanem ők, ők, csakis ők. Ennek jegyében például egész évben szabadon irtható dúvadnak kiáltják ki azt a rókát, aki amúgy hihetetlenül hasznos szereplője az erdő életének, de ha ügyes, étrendjében évente néhány fácán, nyúl is szerepelhet az egérdiéta mellett. Tényleg horribilis. Főleg egy (azaz egy) sikeres vadászat többszázas terítékével szemben.

Az erdő ökológiai rendszere rettentő bonyolult, aki tényleg meg akarja érteni, több éven át tanul, figyel, megismer, és aztán esze ágában sincs belenyúlni, pont az összetettsége, finomhangoltsága miatt. Cserébe a vadászok aztán nagyon tudják ám, mi a jó, pedig posztjaik alapján még a helyesírás szabályaival is képtelenek megbirkózni. De a kioktatás, meg az “ehhez te nem értesz” az megy. 

Ne menj hát az erdőbe, annyira tájidegen elem vagy ott, ha nem vadászol, hanem mondjuk csak kirándulsz, pláne kutyával. Ha mégis erre vetemednél, tartsd pórázon, mert EZ A SZABÁLY. Milyen jól jön, igaz? Az, hogy a kutyának biztosítani kellene a mozgásigénye kielégítését (egy másik szabály), azt oldd meg, ahogy tudod. Ja, hogy nem tudod, mert nem vagy se hosszútávfutó, se elfogadható méretű kutyás játszótér nincs tíznél több az országban? És hát ugye az egész ország vadászterület. De minek is vinnéd sétálni egyáltalán, kutya amúgy is csak kertbe való, jó az neki, punktum. Ha városban laksz, vagy nem a kert végébe sunnyasztott unatkozó Buksi képe dereng előtted a felelős kutyatartást vizionálva – megszívtad. Ha ilyen marha vagy, hogy társként kezeled a kutyád – micsoda hülyeség már ez! – akkor válassz olyat, amelyiknek NINCS mozgásra, ingergazdag környezetre, együtt töltött szabadidőre igénye. Nehogy már megzavard az úri szórakozást a sétafikálásoddal. 

Nem bírok nem szakmázni: és ha egy vak ember szeretné megfuttatni a kutyáját? Hiszen neki is biztosítani kell társának a szabad mozgást, ami ugye nem egyenlő a hámban végzett munkával. Egyszerű: ha a kutya vezet, akkor nem tud szaladgálni, ha szaladgál, a gazdája nem tud mellette lenni. Akkor mi legyen, hm? Majd a kétmillióért kiképzett vakvezetőre is ráfogjuk, hogy vadat hajtott? De nem csak ezeknél a speciálisan tanított ebeknél komoly vagyon elleni bűncselekmény a sima kilövés, rengetegbe kerül alapból a kutyatartás. De ez valahogy nem tud számítani. Nem lett nemzeti sport az agility vagy az IPO, nem is épülnek nekik stadionok, nem övezi kultusz a kutyakiképző-utánnevelést. A kutyások simán csak sokan vannak. 

Ma van a tüntetés, “Ne lőjétek le a kutyáinkat!” zászló alatt. Nem megyek ki, mert teljesen hiábavalónak tartom. A tavalyi, állatkínzóknak nagyobb büntetést követelőre elmentem, mert hátha…, de abból se lett nagyjából semmi, nem merik felvállalni a bírók az elrettentő büntetési tétel kiszabását holmi szőrös dög miatt. Itt viszont nagyon nagy érdekekkel mennek szembe a változást követelők. Amíg az überminiszterrel és a miniszterelnök-helyettessel egyenértékű lobbisták állnak a vadászok háta mögött, amíg iszonyú pénz van benne, amíg az egész a gazdagok és hatalmasok sportja, amolyan férfias erőfitogtatás, esélytelen bármit ellene tenni. Majd ha ciki lesz élőlények leölésével hencegni (mint ahogy lassan szőrmét hordani az – egyre több neves divatház fordul el a szőrméből készült termékektől), majd talán akkor indul el egy olyan társadalmi változás, minek köszönhetően fellélegezhet a vadvilág. 

Addig is párbeszéd kellene, de ahol az egyik fél mögött áll a jog, pénz, hatalom, amíg csak ők mutogathatnak a törvényre, alap hozzáállásuk a kioktatás és fenyegetőzés, addig ott nem lesz konszenzus. Pláne, ha kérdés nélkül lőnek, eszük ágában sincs meggyőződni arról, hogy egyáltalán vadat hajt-e az a kutya, ott van-e a gazdája, visszahívható-e általa az eb, van-e lehetőség elriasztani máshogy vagy befogni… persze szerintük minden lelőtt kutya vadat hajtott. Rosszindulatú hozzáfűzésem: és minden vadász olyan mesterlövész volt, hogy a teljes erőből futó – mert a vadat hajtó kutya igenis suhan – kutyát remekül eltalálta. Véletlenül se szaglászott, bóklászott békésen az a kutya miközben seggbe durrantották, á, dehogy. Valahogy mindig a kutya gazdája a hibás. Miért nem volt rajta póráz, miért ment oda, miért volt rajta olyan ruha, nem ismerős? A vadász felelőssége, netán józansága fel sem merül, macsó szubkultúrájukhoz a sör nem ital, asszony nem ember szervesen hozzátartozik. Nem annak kéne higgadtan, átgondoltan viselkednie, aki az erősebb? Nem rögtön halállal büntetnie, ha valami nem tetszik neki? (Jól kinéznénk, ha az autósok ilyen alapon még gázt is adnának, ha a gyalogos pirosban megy át…)

Hallom előre a kutyák által széttépett őzikékről, törött lábú szarvasokról szóló szívszorító történeteket. Mert a vadász által rosszul meglőtt vad nem baj, ha napokig szenved. A hajtásban lábát törő pedig járulékos veszteség. Álszent érvelés ez, barátom. És nem védem a felelőtlen gazdákat egy pillanatig sem, nagyon sok kutyásról tudunk, akik szélnek eresztik a behívhatatlan, neveletlen kutyáikat, vagy csak simán hagyják rendszeresen kiszökni, őket ugyanolyan barmoknak tartom, mint a lődühös vadászokat. Soha nem is értük szólnak sirámaim, hanem az állat érdekeit is szem előtt tartó kutyázás ellehetetlenítése miatt szívó békés sétáltatókért. Igazán már mérges sem vagyok, mert felesleges felhúznom magam valamin, ami ennyire kilátástalan, csak valami mérhetetlen szomorúság van bennem. És persze sztereotipizálok, de tán van alapja előítéletemnek. 

Akinek nem inge, nem veszi magára. 

Exit mobile version