Semmi extra, csak örülök a tavasznak, és a minap hazafelé bringázás közben próbáltam összeszedni, hányféle illat is kísér ilyenkor, uzkve áprilistól júniusig. Pláne ha nem torlódik annyira össze a virágzás, mint idén.* A nagyobb cserjékkel, fákkal számolok csak, általában őket érezni messziről.
*Ilyet se láttam még, egyszerre nyílt tulipán és orgona az aranyvessző (nem aranyeső, az fává nő és az akáccal van rokonságban) romjain. De a többi is össze-vissza nyílik, hiszen február után két hétig június van, aztán április.
Vérszilva
A sort a vérszilva kezdi, halványrózsaszín szirmai meglepően erősen illatoznak. Utána nyílik a cseresznye, alma, ők gyönyörűek – különösen a meddő japáncseresznye – , de bukétlanok. Jön a magnólia, na ő szép is, szagos is, fajtától függ, melyik mennyire. A kedvencem egy halványsárga, asszem ‘Elisabeth’ a neve.
Idén nagyon hamar, a repcével egyidőben jött az orgona és a gesztenye, előbbiből hatalmas csokrot szedtem a kutyasuli fölötti dombon (a Sas-hegy is tele van velük, egy időben irtást szerveztek a természetvédelmisek, mert elnyomta a természetes flórát), utóbbiban csak gyönyörködtem. Nemhiába bokrétafa az egyik megszólítása, bár illata nincs sok.
Pár éve csodálkoztam rá egy halványlila virágzatú, erősen parfümös leheletű nagy fára. A Füvészkert Korányi-Illés sarki csücskén néhány kilóg az utca fölé, meg nálunk a parkban is van, szoliterként egy füves rész közepén. Szegénykémre idén alig ismertem rá, olyan durván megmetszették.** Hasra ütve csaptam fel a netet, hogy mi is lehet ez, és mákom volt, szinte azonnal meglett: ő a kínai császárfa. A többiek sietségéhez képest inkább késett; neki április elején kellett volna szirmot bontania.
Kínai császárfa
**Nem tudom, mi lelte a Főkertet, de rengeteg helyen láttam nagyon erőteljes visszavágásokat. Rendesen lekezelték a sebet meg minden, de azért a vaskos törzsön ülő kósza levélcsomó-maradékok láttán mégis megkérdőjeleződik a szakértelem.
Szerintem a lilaakác is korán jött, emlékeimben júniusi fürtözön szerepelt, ehhez képest május közepére már semmi nem maradt belőle. Az akác nagyjából pontos volt, pár napig mézillatban úszott a Károli Gáspár tér. Aztán jött egy vihar és leverte mind, másnap fehér szőnyegen jártunk.
Keskenylevelű ezüstfa
Mostanában a rózsaakác tombol, nyiladoznak a különféle vadrózsák, loncok, kéredzkedik limonádémba a bodza, messziről érezni a keskenylevelű ezüstfa (tévesen olajfának mondják, holott az délebbre van) fűszeres aromáját, és megjött végre kedvencem, a jezsámen is. Kifinomult, nőies, édes – de nem fülledt – illata magnóliával, fréziával, tulipánnal vetekszik.
Jezsámen
Nemsokára jön a hárs, már látszanak a világos fellevelek, melyek tövében megbújik az apró sárga virág. Előbb a nagylevelű változat nyílik, majd a kislevelű, mindkettő alkalmas gyógyteának, az ezüsthárs viszont parányi csillószőrökkel borított, allergiát okozhat.
Velük lassan véget ér a virágözön, még a szivarfa és a csörgőfa fog látványosan szirmot bontani, de illattal az már nem nagyon jár. Beérnek viszont az első gyümölcsök, eper, cseresznye, málna, nyamm.
Kikelet a Hetésben
