Kutyás – bringás – kisgyerekes

A Töltés. 

Élőlény, tárgy, fogalom. Vonatsín fut a magasban, forgalmas, kétirányú, átjáróig kerülni lusták öngyi-pályája, se kerítés, se fal, aki a meredélyen felcaplat, máris józsefattilázhat.  A töltés tövében park. Hosszában hibrid agyrém húzódik. 

Kerékpárút ÉS járda, mindkettőnek szabályosan kijelölve, felfestve, decens tábla kérleli használóit: ugyan vigyáznának egymásra. Megvan a mondás, hogy közös lónak milyen a háta…?

A kutyás:

Ez nem igaz, hogy nem tudnak lassítani. Hé, ez nem csak bicikliút! Legalább csöngetne a marhája. Fifi, marad! Nem tud a Fifi egy jót szaladni, folyton lábhoz kell hívnom. Hogy miért nem megyek a kutyafuttatóba? Hagyjál már, láttad, mekkora?! Két kutya bemegy, és már megfordulni se tudnak. Fifi, gyere ide, fél tőled a gyerek. Ez is miért nem megy a játszótérre, vadiúj és akkora, mint a fél park, miért itt kell a kölyköket eregetni? Fifi, kifelé a bokor alól! Ide hordják ki az öreglányok az ételmaradékot, mondván, jó lesz a galamboknak, cicusoknak. Kész patkánytanya. A kutyák meg odaszoknak, és aztán egyszer hoz ki egy őrült mérgezett kolbászt. Fékezz már, te!! most komolyan, motorral?! Lusta kerülni a töltés túloldalára, ahol szabályosan mehetne, itt rotyózik az idióta. Fifi, ne őrjöngj, na ez a futtató, most nézd meg, fullon van, tiszta gödör, por, a kutyák meg halálra unják magukat míg a gazdik tereferélnek, ott üvöltenek a kerítés mellett, ha bármi történik. Amikor náci bácsi van benn az idegroncs kutyáival, az külön szám. Gyere, húzzunk inkább az Infoparkba. 

A biciklis:

Ez nem igaz, hogy mindenki itt kóvályog. Ki van téve, fel van festve, hogy ez bicikliút! Tessék, ezek is engedik szanaszét a hülye kutyájukat. Pont előttem kergetőznek, remek. Aztán ha elém rohan valamelyik, hiába töröm magam – meg a bringát – rommá, még nekik áll feljebb. Ennél csak az jobb, amikor gazdi az út egyik oldalán ténfereg, kutyuli a másikon, köztük a póráz. Vagy amikor megkerget az idegzizzent dög. Hé, húzz már arrébb! Ennek is hiába csengetek, százra veszi hogy nem neki szól. Andalogjál csak, anyám, nehogy arrébb menjél! Komolyan, érzékük van hozzá, hogy arra bóklásszanak,, amerre kerülni akarok. Itt mindent lehet, csak haladni nem. Most komolyan, az út közepén állsz neki gügyögni a gyerekkel, ki akarod nyírni? Húztál volna gumit, legalább kevesebben lennénk. Érjek már ki a Fehérvárira, ezeknél még az autósok is normálisabbak. 

Az anyuka (ezzel a csoporttal ugyan nem tudok azonosulni, de gondolom, kb. ez):

Ez nem igaz, hogy itt mindenki milyen figyelmetlen! Tépnek a biciklisek hangtalanul, vagy pont hogy eszelősen csengetve, szlalomoznak a rolleresek, gördeszkások, és mennyi kutya! Kicsik, nagyok, hangosak, a legtöbb ráadásul póráz nélkül! Nekem aztán magyarázhatják, hogy nem bántja a gyermekem, csak egyszer történjen meg a baj, aztán meg csodálkoznak, hogy de hát eddig ilyet soha nem csinált, sokat érek vele! Pedig ott a kutyafuttató, miért nem mennek oda? És még van pofájuk visszakérdezni, hogy mi meg miért nem megyünk a játszótérre, mintha lehetne ott mozdulni ilyenkor… csak sétálni szerettem volna egyet a parkban, csendben, zöldben, napfényben, de ez konstans idegbaj.