Az összes kertészetes meg kutyás cuccom mosásban van, a ma reggeli sétához tehát felvettem egy tiszta, utcai, civil, emberek közé menős nadrágot, mi baj lehet! felkiáltással. Csupán annyira hívtam ki magam ellen a sorsot ezzel, mintha talpig Eiffel-toronynak öltözve látogatnék el Thor Nyári Viharindító Partyjára, szóval magamra vessek.
Persze hogy jött a mezőn egy füligsáros kis izé, és lelkesen a nyakamba ugrott volna, de méretei és testalkata folytán csak a combomig jutott. Gazdikája elbűvölt mosollyal figyelte, hogy milyen barátságos és aranyos az ő kis játékos tündérmókusa, az én szemszögemből viszont egy kézitáska méretűre összenyomorintott varacskosdisznó indított ellenem orvtámadást, röfögés és hosszú karmok included. A tiszta gatyámnak annyi, de nem csak olyan “hozzáértem valami koszoshoz, majd leporolom”-módon annyi, hanem az a jó lucskos, eláztatós fajta összemancsolósan annyi, amit magaddal viszel a kocsi ülésére is, halleluja.
Gazdi részéről se letiltási kísérlet, se bocsánatkérés. Bájos mosollyal elköszönt, sétáltak tovább.
Én meg örülhettem, hogy ezúttal nem husky volt, vagy labrador, volt már olyan is, nyilván nagyobb kutya = hatékonyabb mocskosítófaktor, bónuszként karmok általi ruhaszaggatás, örömteli lefejeltetés és bódottá, netán fel is lök a pitsába. Esetleg még ugrál egyet a romjaimon, tiszta szeretetből, grátisz.
Ami ugyanaz kis szőrös izé és 30+ kilós biodömper esetén egyaránt: a gazdi reakciója, vagyis: bááááá (vizualizálva: elnyíló száj, vékony nyálpatak, üveges tekintet, passzívan lógó karok).
Esetleg megkapom, miért nem kutyás ruhában megyek kutyát sétáltatni.
Hát azért nem, poloskavész barátom, mert az én kutyám nem ugrál fel másokra, és talán joggal várhatnék el ennyi minimumot a többi gazdától is. De ha ez neked mégsem érv, mert te vagy a mosószergyártók idei aranymancsos nagyipari felvásárlója, és piramisrendszerben szervezed magad alá a többi kutyást, akkor annyit kérdeznék, hogy akkor bárkitől is elvárod, hogy kutyás cuccban tegye a lábát az utcára, ha te aznap épp arra jársz órarugógerincű felpattanó ebecskéddel?
Mert a kutyád nem tesz különbséget szőrös-nyálas tréningruhában sétáltató gazdi és épp öltönyben munkába igyekvő egyéb polgár között.
Ennél némileg udvariasabb, felelősségteljesebb, elfogadhatóbb megoldás lenne, ha megnevelnéd. Persze ezen kiakadsz, hogy de hát te próbáltad, de hát őt nem lehet, ő ilyen. Te amúgy imádod, hogy hazaérsz és végre valaki ennyire szeret! Vagyis ezzel pont bevallod, hogy nem is akarod lenevelni erről.
Pedig jó lenne. És rohadtul nem lehetetlen, többtucatnyi minta alapján uzkve egy hónap, és meg van oldva. Menj el egy kutyaiskolába, kérdezz meg egy trénert, aztán gyakorolj, ez lenne az (egyik) minimum, ha azt akarjuk, ne utálja már a társadalom ennyire a kutyásokat.
Mert miattad (meg a kakifelnemszedők, behívhatatlan kutyát elengedők, egyéb felelőtlen-lusta-agyatlan kutyatartók miatt) utálják őket jogosan.
