A sheltie-projekt

Voltunk kiskutyákat nézni minap. Illetve csak Dorishoz képest kicsik, amúgy nagykutyák, a leendő ebkölkek édesmamája, nagynénjei, nagymamája, unokatesói. Nem egyszerű ez a szerteágazó rokonság, ugye? 🙂

image

Kyra Lapdancer

Jó kétórányi autózás után értünk oda, Dorcit egyelőre kinn hagytuk, nehogy helyből felszállva lelincselje a szőrgombócokat. Aggódva és féltékenyen figyelte a kerítés túloldaláról, ahogy letelepszünk a földre és nyomban körbehömpölyög a banda. A blue-merle szuka seperc alatt betelepedett KK ölébe, ott neki jó, lehet simogatni. Sőt, kötelező.

A többiek próbálták néha kilökdösni, de esélyük se volt, csak ha Kyra átköltözött hozzám. Szanaszét olvadtam tőle, de a többiektől is; mind bújtak, barátkoztak. Semmi bizalmatlanság, félénkség, csaholás – vagyis a shetlandi juhászkutyákkal kapcsolatos titkos félelmeink náluk nem jöttek be.

image (1)Kis idő elteltével beengedtük Dorkát, először csak megszeppenten ácsorgott, térdig sheltie-ben. Megpróbált arrébblépni, a szőrlabdák szétrebbentek egy pillanatra, majd újra körbefolyták. Hamar elvesztették iránta az érdeklődésüket, kivéve az egyetlen kant, aki teljesen felvillanyozódott az új hústól: hogy ez mekkora! És milyen fekete! Huhú, szuka! Auu, csíp!

A két vörös démon tüzel, ez a nász hete. Drukkolunk. Ha minden jól megy, a szülésnap július végén jön el (nesze nekem, még egy Oroszlán…), szeptemberén pedig lesz egy új családtagunk.

So say we all. 

image (2)

 

This entry was posted in sheltie. Bookmark the permalink.

Comments are closed.