Tulajdonképpen miért csak Ardinak jár a nyári könnyített bunda? Hiszen Dorci sokkal rosszabbul viseli a meleget, ő is részt vesz a – agilitynek becézett – kergebirka módjára való rohangálásban, ráadásul a feketeség is szívatja.
Neki is telemegy kirándulásokon a gatyája minden tüskés földi jóval, benne is nehéz (talán még nehezebb) megtalálni a kullancsot, neki is összefilcesedik, ahol túl hosszú. Ő is rühelli a fésülgetést, pedig tele van kiszedendő aljszőrrel, tépázás közben centinként oldalog arrébb, hátha így nem veszem észre, hogy lelépett. Rendes adag fekete pamacs kavarog a lakásszerte szállongó szőke ördögszekerekben.
Szóval nyolcévesen először kutyakozmetikus kezére adtam, együtt szépültek a sheltievel. Sűrűn hullottak a jutifalatok, annyira talán nem volt elviselhetetlen, na meg vagy fél kilóval kevesebb loncsot kell cipelniük. Cserébe a szőkéről kiderült, hogy dagi, innentől nem foghatja arra, hogy “áá, csak a bundám nagy!”.
Szerintem menő mindkettejükön a kánikulafazon, meg fincsi pihe-puha plüsskutyák lettek, de most húzok zuhanyozni, mert viszketek a fodrászolás során mindenhova beférkőző apró kutyaszőröktől. Ha kozmi lennék, vegyvédelmi páncélzatban nyírnék minimum. Vagy íziben feltalálnám az ultramega teljesítményű, asztal fölé építhető szőrelszívót.
