Krk

A Banda: Ardi, Lavina, Doris, Vacak, Shianne, Nesquick

Valahogy úgy jöttek össze mostanában az utazásaink, hogy egyikre se tudtuk a kutyákat magunkkal vinni, csak mindig lepasszoltuk őket Zsófinak. Na nem mintha elkeseredtek volna ettől, marha jókat buliztak Shianne-nel, Lavival és a többiekkel, csak bennem kezdett lázadozni az anyai ösztön kézenfogva a bűntudattal, hogy hát most már aztán együtt is kéne nyaralni egyet. 

Tengerre esett a választás, a nyári hőségben szóba jöhető másik opcióhoz – hegyvidék – éppen lusták voltunk. Mert ha hegy, akkor mászni kell, meg túrázni, meg pórázon vinni a lépten-nyomon birkát, muflont, hegyioroszlánt terelni óhajtó juhászkutyáinkat, szóval jobb a békesség. És a döglés a parton. Lehetőleg mojitóval/hideg sörrel a kézben. 

Na ez utóbbit nem lehet a mi kutyáink mellett abszolválni, mert az egyik folyton apportírozni akar a vízből (és ha én nem dobálok neki be mindenfélét, rekordsebességgel talál magának valakit, akit uzkve két perc alatt beidomít, hogy dobáljon neki be mindenfélét), a másik meg folyton ordít, hogy az egyik jöjjön ki a vízből, mert ő nem mer utánamenni. 

Körülnéztem a neten, hol vannak a közeli tengerpartokon kutyabarát strandok, szerencsére akad számos. Igaz, a horvátok is kicsit úgy vannak a kutyásokkal, mint az itthoni vendéglátósok zöme, sokadrendű turista a kutyás, nem ők kapják a szép-tiszta-kényelmes-kiépített partszakaszokat, inkább csak az jut nekik, ahova nehezebb lejutni, ergo már nem éri meg fagyist/nyugágykölcsönzőt telepíteni. Mindegy, nekünk ez is jó, fő, hogy van egyáltalán, a trend pedig javuló. 

Krk-et lőttük be célpontnak (következő alkalomra viszek magammal pár magánhangzót), mert viszonylag közel van, meg több kutyás strand is fellelhető a szigeten. Kutyabarát szállást seperc alatt találtam, bedobtuk az ebeket az autóba, és cirka 5 óra alatt lezúztuk a távot, plusz egy óra csavargás és ebéd Zágrábban. 

Reggel és estefelé mentünk kutyát fürcsiztetni (meg magunkat), estére sajna elég sok szemetet kisodort a kutyás kis öbölbe a víz, de másnapra mindig gyönyörűen kitisztult és annyira lecsendesedett, hogy még Ardi is egész messzire bemerészkedett.

Nap közepén hentergés, mert alacsony forrpontúak vagyunk és lusták és nem UV-állók, este megint kis fürcsi, aztán irány az óváros, tele kutyabarát vendéglőkkel, teraszokkal. Előtte persze kutyapisiltetés, nem egyszerű feladat, mert ugye a kertbe azért mégse, bár Ardi mindig annyira látványosan rohangált fenn az emeleten, hogy gyorsan nyitottam is neki az ajtót, jajj, szegény sheltie mindjárt bepisil, rombolt is le a lépcsőn tízezerrel – egészen a földszinten lakó cica kajástányérjáig. Macska meg közben rémülten pillogott a leanderek alól, és csak halkan mert dohogni, hogy pfff, ezek a külföldiek, mert hát mégiscsak fizetővendég. Szóval a legközelebbi zöldterület, ami nem kerthez tartozott, egy gazos építési telek volt kétsaroknyira, tele törmelékkel és bogánccsal, mondjuk Ardi simán odaszarik mindenre és aztán le is pisálja, nem úgy Doris. Neki szigorúan csak az utca közepe jó. (Itt is.) És lehetőleg minél többen lássák. Ha ez megvolt, tőle akár indulhattunk a szitibe.

Készült drónvideó is, ahol klasszul látszik a kutyás strand meg egész Krk város, külön szerencse, hogy az ennyire magasan szálló gépsárkányra már Ardi sincs kiakadva, szóval lehet nyugodtan szálldosni külön sheltie-elhárító alakulat nélkül is.