Úgy tűnik, tudnak. Próbáltunk fektetést-helyben maradást, kézjeleket, lábnál követést; rezzenetlen arccal csinálták, pedig volt zsivaj, nyüzsgés rendesen. Na jó, néha aggódott egyik-másik, de gyorsan eltereltük a figyelmét lecsókolbásszal / párizsival / bundáskenyérrel (keserves dolog nálunk kutyának lenni!). Hamar leesett nekik, jobban megéri a kezünket figyelni, mint holmi álarcosokat, rohangáló gyerekeket, más kutyákat.
A formagyakorlatok végeztével improvizálni kezdtünk: vajon átfér-e Keni Doris alatt? És Dorc ehhez mit szól? Tudnak-e sűrűn váltva kézjelre ülni illetve feküdni? Brúnó hogy tűri, ha fekvés közben átlépnek felette? Hogy megy a parancsra hempergés?* Mennyire viselik el egymástól, ha a másik az aurájukra ül? Tudnak-e egymással feleselve ugatni?
*Dorka annyira élvezte, hogy újra dolgozhat, hogy néhány magánszámot is bemutatott: szlalomozás alatt oda-vissza átugrott egy kerítést, hátrálás közben lelkesen pacsizott és aztán gyönyörűen körbetolatott. Imádom ezt a munkamániás dögöt.
Az utcabál kutyás szekcióját és programjait az Eb Ovo szervezte, pofás kis játszóteret építettek a kuttyoknak, babzsákfoteles lounge-ot a gazdiknak, osztogattak kakiszacsit, itattak, tájékoztattak, felvilágosítottak. Szeptember végén a Szabadság teret veszik be és terjesztik az igét a felelős városi kutyatartásról, szerintem megyünk.
Hátha ott is lehet lopni a sót. De csak egy kicsit.