Október 4-én tartjuk az állatokét, kevésszámú általam kedvelt katolikus figura közül Assisi Szent Ferenc halálának évfordulója ez. Ismert ugyan születése napja, mégis távozását ünnepeljük… de hogyan is?
Városszerte rendezvények szerveződnek, többnyire állatszereplőkkel persze. Részt vettünk ebestül az egyiken, nem hiszem, hogy jelentős lenne az eltérés a többi hepöninghez képest. Amit láttam:
- körjáromba fogott pónik, csacsik, még egy csikó (!) is, gyereklovagoltatás címszóval. Azonnal beugrottak az anno malomban-bányában igáztatott jószágok.
- lakótelepi nappali méretű karámban kecskék, birkák, láma (vagy alpakka, mittudomén).
- nyulak, felül nyitott ketrecben, nem csak kölyökhumánok szabad prédájaként, de a mély érdeklődéssel behajoló bordeaux-i dogot se nagyon tiltotta le senki. Hogy mindeközben a nyulak reszketve őszültek, kit érdekel.
- állatvédő pólós izomember, staffordshire-szerű párát vezetve fojtóláncon. Az eb ugyan elfúló fejhangon hörgött mindenkire, de azért még bevitték a jelenlevő idegen kutyák közé is.
- és a többi blökinek se jobb. Akikkel bemutatóznak, hatalmas tömegben, zajban, esetenként üvöltő zene mellett kell produkálniuk magukat. Színpadon kívül pedig (gazdikeresős, menhelyes társaikkal együtt) elviselni az ezernyi támadót, ki mind csak simogatni akar. Persze felülről, persze ráhajolva a kutyára, persze egyszerre többen, hátulról, üldözve, utánanyúlva, hadonászva, kiabálva…
aki hátrál, elhajol, ásít, szájnyalogat, de az ínymutogatásig, pláne morgásig soha el nem megy. Pedig messze nem terápiás kutya, nem rajong az emberekért, gyerekektől pláne tart. Ardi még hagyján – ugyan én is nyomom ezt a “nem-öleb-de-munkakutya”-dumát, azért minimum felerészben cukiságra szelektálták – , de Dorka pár óra után sírt a fáradtságtól.
Vajon a józanság világnapját piálással ünneplik-e?…
