Töketlen fecske

El vagyunk még maradva nagyon. Akárhányszor megkérdik, mi történt a négylábú lámpaburává avanzsált kiscsirkével, az ivartalanítási műtét hallatán eddig 100% szörnyülködés, 0% örvendezés illetve helyeslő bólintás volt a reakció.

Holott nagyon sok a kutya Magyarországon, minden negyedik ember tart, ez már eleve szép szám, és akkor még nem vettük a túltelített menhelyeken tengődő, utcán kóborló ebeket. Akik szintén nem kevesen vannak. Iszonyú dolog az altatás, de néha még mindig jobb mint egy életet rács mögött, minimális sétáltatással, játékkal, családtalanul, reménytelenül leélni. Elkeserítő és  szörnyű, hogy egy érző lény megszületése és halála egyaránt az emberi felelőtlenségen múlik.

Lássuk csak a kigolyózásügyi közreakciók nyomán, mik is a tele tojástartó előnyei. A lányokról már volt szó .

• nemes kihívásokkal teli a tüzelési időszak: bármikor elrohanhat váratlanul egy szuka után úttesten, tökön-paszulyon át
• strigulázható, ugyanekkor  hány kannal verekszik össze az áhított nőért. Haladóknak excelben.
• vészkorszakon kívül is lehet szorongani, illetve száz méterről emelt hangon érdeklődni, hogy a szembe jövő eb vajh fiú-e, ha igen, ivaros-e, ha igen, verekszik-e. Aztán felmérni, mekkora az esélye vele szemben egy 6 kilós sheltie-nek.
• jellemformáló hatású másfélszeres mennyiséget szívni az engedelmességgel, agresszióval, mindennapi kis harcokkal, amit a magas tesztoszteron-szint okoz
• ha megneveltük IPO munkavizsgás szintre és annyira agyonszocializáltuk, hogy még 10 kannal és két tüzelő szukával összezárva sem kezdeményez verekedést, még mindig jöhet egy neveletlen keményfiú németjuhász, aki egy harapással elintézi. Csak mert megorrintotta a vetélytársat.
• van esély rá, hogy kevésbé lusta, pörgősebb lesz az ebállat. Kinek jó ez, ki-ki döntse el. Sok A3-as szintű agilitys exkant ismerek, van köztük nemzeti győztes is. Meg van egy csomó olyan, aki golyós, gyors mint az istennyila, és semmit nem érnek vele, mert agyát veszti az összes jelenlévő szukától.
• kiállítások. Na, ide tényleg csak teljes menetfelszereléssel lehet járni. Ha már pedigrés az istenadta, megmérettethetjük magunkat mestertenyésztők, rutinos kiállítók és részrehajló bírók között. Hajrá.
• ha nem jön annyira össze a kiállításosdi, vagy törzskönyvhiányos a kutyafiú, bekönyöröghetjük valami szuka ágyába, ha már nem bírjuk nézni a folyamatos kangörcsét. Sok sikert. Ami még jobb: vehetünk neki egy szexrabszolgát és válhatunk szaporítókká. Amelyik kölyköt nem sikerült jó pénzért rásózni valakire, vagy besuvasztani olasz exportba, még mindig kivághatjuk az árokpartra nejlonzacskóban, érzőbb lelkületűek menhely elé. Ez a dolguk, nem?
• őrző-védőzésre csakis az ivaros kan a jó, legyen agresszív, támadós, macsó!… mintha az ŐV kiképzés erről szólna, nem pedig a kontrolláltságról. Jól kinézek, ha mindenkinek nekitámad a kutyám, nem pedig az én engedélyemre, utasításomra teszi ezt, és ha egyszer begurul, se isten, se ember nem állítja meg. És amúgy meg soha senki nem hallott ŐV-ző szukákról?!

A töketlenség ezzel szemben erősen meggondolandó, hiszen:

• ellustul, elhízik. Nem következik ám a második az elsőből, nagyon komplex matematikai képlet írja le a helyzetet: kevesebb aktivitás = kevesebb kaja. Már ha egyáltalán csökken az aktivitás, ami nem törvényszerű. Amúgy meg sok – nem sportoló – Jack Russel tulajdonos lenne hálás, ha kicsit tunyább lenne kedvence.
• olyan szaga lesz, hogy minden kan rámászik. Hát, inkább dugják, mint öljék.
• 100%-kal kisebb az esélye a hereráknak, jelentősen a prosztatabetegségeknek. Ez talán nem baj.
• lekerül az állandó feszülés a kutyáról. Hol vannak a szukák? Hol a vetélytársak? Mikor kell már verekednem? Leharapom tőből minden lábad, ne menekülj te gyáva!!

Ez lenne hát a csodafegyver, egy kis nyissz és rögtön jókutya lesz Buksiból? Nem. Nevelést, törődést, szeretetet, játékot nem spórolunk vele.

Csak egy fokkal könnyebb lesz .