Az Indok
“… gazdái külföldön vállalnak munkát, nem tudják magukkal vinni…”
“… új lakást bérelnek, ahova nem mehet kutya…”
“… kertes házból lakásba kell költözniük, ezért gazdát keresnek neki…”
“… otthagyták a kutyát a régi házban bezárva…”
És még hány ilyen, te jó ég. A kutya sok családnak csak vagyontárgy, mint egy régi bicikli. Bár arra egyszer pénzt költöttek, a kutyára soha egy fillért sem: a kölyök valamelyik szomszéd portáról származik, ahol folyton ellenek a szukák, ingyen osztogatják őket a jó gazdák. (Amelyik nem kell, árokparton végzi zsákba kötve.) Etetés megoldva konyhai hulladékból, állatorvost, oltást életükben nem látnak. Ami – aki – pedig ingyen van, nem érték. El lehet hanyagolni, szanaszét lehet hagyni. Elfelejteni, hogy él, érez. Szenved.
Azt mondod, most ez nem olyan, ti tényleg szeretitek a kutyát, csak hát a körülmények. Aha. Mondd, milyen körülmények kellenének, hogy a famíliád valamelyik gyerekét hagyjátok hátra? Adjátok lelencbe? Keressetek neki más szülőket?
De hát csak egy kutya, persze, értem én. Eddig családtag, meg jajjdeszeretjük fifikét, de ha egy kis nehézséget is okoz, repül. Ha költeni kéne rá, sétálni vinni, foglalkozni vele, másik lakást keresni, ahova jöhet kutya is – inkább megy a menhelyre, úgyis találnak neki jó gazdát, hiszen olyan aranyos.
3, 8, 12(!) éves kutyának, hát persze.
Másnak nem aranyos. De valószínűleg neked se annyira, ha egyszer kitetted a szűrét. Másnak csak egy a sokezernyi szenvedő közül, és nem biztos, hogy pont rajta akad meg a szeme. Tán pont azért nem, mert már öregszik, rigolyásodik. Mert a sokéves várakozástól tompa a tekintete. Mert bizalmatlan lett és harapós.
De persze te mindezért egy cseppet sem vagy felelős. Sőt, másik kutyát szerzel be, ahogy megteheted, egy pillanatra se jut eszedbe, hogy eggyel már kicsesztél, majd az újtól is megszabadulsz, ha terhedre van.
Makesz, a világjáró
Pedig Fijire nem egyszerű kutyával bejutni. Kismillió vérmintát kell akkreditált nemzetközi laborokba küldeni, hat tonna papírral igazolni minden oltását, kezelését, valahavolt betegségét, és még ezután is karantén vár rá. Elkezdték mindezt intézni, ugyanakkor lánygazdi miatt muszáj volt elindulniuk Fijire, mert a légitársaságok 8 hónapnál előrehaladottabb várandóssággal nem engednek utazni, ő pedig igencsak közeledett ehhez.
Öt hónapba telt, mire újra találkozhattak. Nem kevés diplomáciai szálat kellett megmozgatniuk ezért, anyagilag meg egyenesen egy kisebb katasztrófa volt. De soha egy percig fel nem merült, hogy otthagyják.
Egyéb utazók
Ők másik földrészre költöznek. Te a szomszéd kerületbe. Mi a mentséged?