Nem tegnap túráztunk, van már vagy két hete, csak valahogy elfelejtődött feltevődni ide az a pár jó kép, ami készült. (És itt legyen vége a szenvedő szerkezeteknek.)
Szóval lovastúráztunk, és nem csak a határ szélén, hanem időnként át is kóricáltunk rajta. Szép fehér határkövek jelezték oldalukon felirattal, hol járunk épp: R.S. azaz Republica Slovenia, vagy M. mint Magyarország. A K. mint Köztársaság gondosan le volt meszelve minden oszlopon. Gondolom, huszonpár évvel ezelőtt meg a középen álló N betűt kellett lepacsmagolnia a kizavart kiskatonáknak.
Ardit vittem csak megint, nagyon profin bírta első nap a 19, másnap pedig a 16 km-es kirándulást. A vége felé kéredzkedett volna fel lóhátra, komolyan nézegettem a nagyobb fatönköket, hogy ha oda felugratom, onnan fel tudna kulpászkodni a nyeregbe, de vagy a kisróka nem értette, hova küldöm, hol Kenta parázott be a lóevő farakástól és az istennek se volt hajlandó melléfarolni.
Annyira meleg volt, hogy igencsak irigykedtünk a folyóban pacsáló kiskuttyra, pedig csak bokáig ért a víz, illetve neki hasig. Két nap múlva meg nagykabátban cidriztünk. Április-e van-e?!
