Canis Ludens

Húst veszünk magunkhoz

Nem épp egy kutyás ünnep, de melyik az? Esetleg a Halloween, farkasemberekkel, cicalányokkal, bőregerekkel, miegymással.

A kutya a kereszténység és a zsidóság szerint tisztátalan állat, pedig mekkora hülyeség ez már. Ő lehetett az egyik elsőként domesztikált vad, számos feladatában segítette az őskori embert a vadászattól a házőrzésen át a romeltakarításig, míg a többi házivá vált állat többnyire csak egy-egy célra volt használható.  Később a tenyésztéssel specializált fajtái még hatékonyabban szolgálták a – őket sokszor kutyába se vevő – simabőrűt holtomiglan, rajongásban. Szorosan összefonódott történelme az emberiségével, követi gazdáját munkába, pihenésbe, felfedezőutakra, csatába.

És mégis ő a tisztátalan. Az oroszlánnal, sassal, bikával bezzeg semmi bajuk.

Az iszlámban betöltött szerepe pedig jujj.*

* fekete ugyan, ám galamblelkű a labrador cimbora, Winston, ki láttán ma is százfelé szaladnak a vele évek óta egy házban lakó szírek.

Bekk: nomen est… nonszensz, ragadozószempontból. Negyven napi húsmentes diéta? Hát izé… persze utána a csibék, báránykák, tojás, sonka már jöhet!! Tormát nem kérek, köszi.

Hogy ehhez mit szólnak a csibék, báránykák, malackák, az más tészta. A sokezernyi kölyöknyúl, akik pár hét múlva az utcán, kukában, menhelyen, tányéron végzik. Láttam egy tök jó plakátot: ha karácsonykor nem ajándékozol rénszarvast, húsvétkor miért ajándékoznál nyulat? Avagy:

élő állat  jópofa ajándék.

Ellenben

élő állat = felelősség, kötődés, gondoskodás.

A nyulak véleménye pedig valószínűleg ez:

Exit mobile version