Nem épp egy kutyás ünnep, de melyik az? Esetleg a Halloween, farkasemberekkel, cicalányokkal, bőregerekkel, miegymással.
A kutya a kereszténység és a zsidóság szerint tisztátalan állat, pedig mekkora hülyeség ez már. Ő lehetett az egyik elsőként domesztikált vad, számos feladatában segítette az őskori embert a vadászattól a házőrzésen át a romeltakarításig, míg a többi házivá vált állat többnyire csak egy-egy célra volt használható. Később a tenyésztéssel specializált fajtái még hatékonyabban szolgálták a – őket sokszor kutyába se vevő – simabőrűt holtomiglan, rajongásban. Szorosan összefonódott történelme az emberiségével, követi gazdáját munkába, pihenésbe, felfedezőutakra, csatába.
És mégis ő a tisztátalan. Az oroszlánnal, sassal, bikával bezzeg semmi bajuk.
Az iszlámban betöltött szerepe pedig jujj.*
* fekete ugyan, ám galamblelkű a labrador cimbora, Winston, ki láttán ma is százfelé szaladnak a vele évek óta egy házban lakó szírek.
Bekk: nomen est… nonszensz, ragadozószempontból. Negyven napi húsmentes diéta? Hát izé… persze utána a csibék, báránykák, tojás, sonka már jöhet!! Tormát nem kérek, köszi.
Hogy ehhez mit szólnak a csibék, báránykák, malackák, az más tészta. A sokezernyi kölyöknyúl, akik pár hét múlva az utcán, kukában, menhelyen, tányéron végzik. Láttam egy tök jó plakátot: ha karácsonykor nem ajándékozol rénszarvast, húsvétkor miért ajándékoznál nyulat? Avagy:
élő állat ≠ jópofa ajándék.
Ellenben
élő állat = felelősség, kötődés, gondoskodás.
A nyulak véleménye pedig valószínűleg ez:
