Canis Ludens

Trenta völgye

Ideje lenne összeszámolni, hányszor jártam ott, az első alkalom egy októberi rafting-kanyonong-hydrospeed turbóhétvége volt vagy 18 éve. Ömlött végig az eső, második nap végére zokogtam a fáradtságtól (akkori pasasommal idióta versenyben hajszoltuk egymást az újabb és újabb kihívásokba, ő volt ugyan az edzettebb, de bölcsebb és kíméletesebb semmiképp), de még akkor is azon ámuldoztam, ha ez a hely ködös-borongós őszi időben ilyen gyönyörű (és mennyi hegy! meg kéne mászni mind!!), milyen lehet nyáron, verőfényben?

Nem kellett sokat várnom. Moncsi barátnőmről tudtam, hogy Szabadkán született, de hogy pont Trentán van a nagymamájának háza, ahova a népes család felváltva jár nyaralni – ezt nem tudtam. Áradoztam akkoriban válogatás nélkül mindenkinek a Soča szépségéről, meg hogy milyen klassz lenne visszamenni, és amikor Moncsa rávágta, hogy nosza rajta, menjünk el két hétre, pislogtam kettőt meglepetésemben, aztán szó nélkül elkezdtem pakolni.

A Ház
Esti szüttyögés
Ő is velünk lakott

Feledhetetlen, kalandos két hét volt, a lehető legjobb partnerrel. Moncsi gyerekkora óta járta az ottani hegyeket, mesélt róluk, a faluról, környékről, a Sočáról sokat. Amikor nem másztunk, akkor strandolni mentünk, tanösvényt jártunk, szedret szedtünk, pisztrángot grilleztünk, mostunk ‒vagyis krumpliszsákba kötöttük a szennyest és a Sočába lógattuk, félóráig csapkodta az ár a kövekhez a ruhákat, mosószer nélkül lett tiszta mind. Reggelente törökös kávét szürcsöltünk pléhbögréből a ház előtt ülve, karcolta bőrünk az üvegtiszta levegő, a szembeni hegycsúcsokat tükrös-fehérre izzította a nap. Erna nénihez jártunk kenyérért (nyitva tartás: hétfőn, szerdán, pénteken 8:30-11 között), a kempingeshez friss halért, a folyóhoz ivóvízért, mert a házban csak ciszternavíz volt. Ezek mind jó kiadós sétát jelentettek, vagy tíz km hosszú a falu, párszáz méternyi szintkülönbséggel. Ha a hágóról akartuk megmászni valamelyik csúcsot, vagy Bovecbe kellett mennünk valamiért, stoppoltunk. A végén haza is így jöttünk, bár amikor a 8. autóból szálltunk ki és már delutánba hajlott és még mindig Szlovéniában voltunk, kezdtünk aggódni, de aztán az utolsó kocsi hazáig hozott.

Kranjska Gorától Bovecig. A halványpiros vonal jelzi Trenta határait.
Trenta központja, meg ahol állok az is a falu, meg mögöttem még jó hosszan

Sokáig visszajártam, mintha haza mennék. Az évek során szinte minden érdekesebb csúcsot megjártam, 33. szülinapom a Triglav csúcsán ért (nyugira számítottam és zen-szagú csöndre, erre nem pont ott bulizott egy szlovén nyugdíjascsoport tangóharmonikával?!), a folyóban is megmerültem újra meg újra, felér egy finn szauna-hófetrengős kombóval, amikor a kinti 35℃-ból becsobbansz a 6℃-os vízbe, tüdőd összerándul, nem kapsz levegőt egy ideig, aztán ahogy múlik a sokk, egy a célod csak: ki innen! Kievickélsz egy forró sziklára, bőröd szurkál, bizsereg, nézed a kristályszerű türkiz vizet, és azon kapod magad, hogy bele akarsz merülni újra, eggyé válni azzal a hihetetlen kékkel.

Egyszer-kétszer majdnem sikerült is, csak nem úgy, ahogy gondoltam. Nem kellett volna ár idején kétszemélyes lélekvesztőn rámerészkedni, máskor víz alatti sziklán izmot szakítani, illetve fejest ugorva rossz szögben érkezni. És én még nagyon óvatos vagyok vele, volt kajakos, ki beevezett egy tiltott szurdokba... a kajak kijött. A hegyek hasonképp veszélyesek, lánchegység alapon mészkőborítású, töredezett, karsztos, ingatag a Júliai-Alpok, ködben, esőben cefetül csúszó sziklákkal, víznyelőkkel, hirtelen meginduló görgetegekkel. Nem csak külcsínre zord vidék.
Amiről a Nemzeti Parkot elnevezték: a Triglav (2864 m)
Triglav felé félúton. A tengerszem körül havasi gyopárok nyüzsögnek (2000 m alatt nem él meg), jobbra felfelé tőle van egy kicsi menedékház, háttérben a nagy csúcsok; Jalovec (2645), Mangrt (2679), előtérben a Razor (2601).
Havasi gyopár, van vagy 3 centis, de nagyon vagány kis növényke
Ott mennek a virgonc nyuggerek, ők is a turistaházba tartottak (balra középen az a kis kunyhószerű izé), ott folytatták a bulit slivovicával súlyosbítva
Ekkora az a kis kunyhó.
A luxi szoba meg ekkora (a nem luxi 12 ágyas), kb. 4 nm-ért fizettünk 48 eurót, 12 éve.
Alkony a Triglavon
Reggel ez ébresztett, hozta az ellátmányt. Ezért került 1,5 EUR-ba fél liter ivóvíz (ilyen magasan már nincsenek források).
A Kis Szurdok…
… és a Nagy.
Tandemugrás Moncsával
Csobb, továbbá bluggy
Innen ered a rengeteg kék ‒ a Soča forrása
Soča lentebbi szakaszai, a torkolathoz közeledve a türkizkék smaragdzöldbe vált.
Kincs a tanösvényen. Pár méterre a folyótól, napsütéses réten, mégis közel az erdőhöz… csak pár csilliárd euró kéne hozzá.
Trenta központjában levő apartmanház, imádnám, ha az itthoni budiból is ez lenne a kilátás. Nagy kedvencem a Pihavec (2414 m), a kősodrás engem alien-fejre emlékeztet.
Ködbe vesző Razor
és az ő csúcsa
Útonálló. Óvatosan elsőbbséget adtunk neki
Mala Mojstrovka, az első hegycsúcsom, némi via ferrata light is volt benne. Persze mi minden sisak, beülő nélkül csak simán feltepertünk egy szál sortban-trikóban.
Hasadékban visz a via ferrata a Prisojnik csúcsára
Ajdovska deklica, lányarc a sziklán. A legenda szerint a jószívű ajdai lány segített az utazóknak átjutni a hágón, de egy jóslata miatt testvérei elátkozták, és kővé vált a hágó egyik hegye, a Prisojnik oldalában.
Tavasszal kicsapják őket, ősszel begyűjtik, hetente egyszer rájuk néznek
Winter is coming
Alkony a völgyben és a hegygerincen

Jó, nem ragozom tovább, szerintem lejött, mennyire rajongom a Júliai-Alpokat. Viszont télen még nem láttam. A kutyák meg sehogy se, mert hegyet mászni, via ferratazni nem lehet velük, vizes őrültködésbe se vihetők, és elég szigorúan pórázon kell tartani őket, hogy ne menjenek turistákat meg birkákat terelni (a sorrend esetleges). Ja, és Dorci biztos jó ötletnek tartaná a meglepetésszerű vízbe teperést, aztán szedhetném ki valahol Triesztnél az elrongyolódott bundáját, még én sem tudok megállni a Sočában ha térd fölé ér, olyan sodrása van.

Ehhez képest nem csak a sodrás nem volt most decemberben, de helyenként víz se. Ami kevés csapadék ilyenkor esik, az hó, ami betömörödik alul, és elzárja az utat a víznyelők felé, így nincs utánpótlása a forrásoknak. Sziklás, üres folyómeder, lombtalan fák, kihalt turistautak, őszi heves viharok nyomai ‒ így igazán zord a táj. Imádtam ezt az arcát is. Sziklát mászni és vadvizezni most valahogy nem vágytam, külön jól jött, hogy senki nincs rajtunk kívül, mert így el mertem engedni a kuttyokat, és örültem, hogy hoztuk őket.

Folyómeder a forrás alatt nyáron és télen
Ugyanez a téma lejjebb. Búvópatakszerűen hol megvan a víz, hol teljesen eltűnik.
Jónéhány fa kidőlt ősszel
A Nagy Szurdokban (Velika Korita) azért megbízhatóan van víz
Párák, ködök Čezsočánál
Még a 6 kilós alatt is ingott a híd, de ő bátor
A pillanat, amikor Dorcika rájön, hogy ez q…va hideg
Slap Boka vízhozama nyáron és télen

Nem Trentán szálltunk meg ezúttal, mert ott kábé semmi nincs nyitva télen, hanem a térség turistaközpontjának számító Bovectől 2 km-re, Čezsočán. A falu közvetlenül a folyóparton van, és olcsóbban találtam itt szállást, mint Bovecben. Azon sehol nem problémáztak, hogy kutyákat is viszek, elég sokan járnak erre túrázni télen-nyáron négylábú családtaggal együtt. Bár Bovec nem akkora síterep, mint a hágó túloldalán Kranjska Gora, azért pár bolt, étterem még karácsonykor is nyitva volt, legalább kárpótoltuk magunkat a 24-i kicsit csumpi vacsoráért, amit egyébként feneketlenül élvezett mindkettőnk koszostérdű punk énje, a kutyákról nem is beszélve.

És hogy mit lehet ott télen csinálni hóra-jégre való mászófelszerelés nélkül? Akad bőven olyan túraútvonal, ami ilyenkor is simán járható, például a forrástól majdnem Bovecig tekergő Soča ösvény, tele van a környék I. világháborús emlékművekkel (vértől vöröslött az Isonzó vize ‒ rémlik valami? Na, az Isonzó a Soča olaszul), a hegyi túraútvonalakon fel lehet sétálni a hóhatárig, és amíg le nem szakad az első nagy havazás, a Vršič hágó is járható. Na meg az összes száraz patakmeder, ha valakinek elég stabil a bokája hozzá.

Ad hoc karácsonyi vacsi
Nekik malacfül jut…
… nekünk meg másnap lakoma
Pretányér állapotú szivárványos pisztrángok, csak a Sočában élnek, védettek. Az éttermek számára tenyésztett példányoknak le van rekkentve egy kis szakasz a folyóból, az erős árral küzdés miatt fantasztikusan izmos, zsírtalan halak.
Drónfigyelő sheltie
Szinkronkakk. Az ő slózijukból is jó a kilátás.
Merre induljunk?
Túrapókok
A kilátó, amihez le kell menni
Folyóból ivó tehénkék, birkalegelő, és igen! jobbra az ott egy agilitypálya!
Ott gubbasztott a vállamon a para, mert jeges is volt a híd, imbolygott is, és hát ez mégiscsak a Velika Korita, amibe annyira nem lenne jó beleesni.
Trenta ez is, tipikus boveci-trentai házakkal: vastag kőfal alapok, fazsindelyes tető. Építési engedélyt csak meglevő házalapra (lehet rom is) adnak ki, ezért nem burjánoznak még a luxushotelek, kaszinók, sokcsillagos spa-k. Szerencsére a szlovénok tudják, mi az igazi érték.
Boka vízesés felé gyaloglunk a mederben
Egész ügyesen ugrabugrálnak, mármint a kutyák.
Mögöttük a hágó és a Mala Mojstrovka (2332 m)
A hágó másik hegye: Prisojnik (2547 m). Ja, meg egy sheltie, aki majdnem kitakarja.
A hágóra 25 hajtűkanyaros út visz fel, a túloldalon ugyanennyit kell leküzdeni lefelé. Az utat az I. világháború hadifoglyai építették, többségükben oroszok, a kápolnát a túlélő hadifoglyok emelték a tábort elsodró lavina és a kegyetlen munkakörülmények miatt elhunyt áldozatok emlékére.
Téli alkony Trentán. Kifelé mentünk a faluból, amikor fénybe borult az autó belseje ‒ a belső visszapillantóból. Hátranéztem… és ez.
A Mlinaricába igyekvő érből IS inni kell, akár nyár, akár tél van
Régen kalandosan ugyan, de be lehetett mászni alacsony vízállásnál a Mlinarica forrásához, ma már le van zárva az út. Drónnal meg csak a kanyarig mertünk repülni. Szóval így néz ki.

A végére pedig pár drónfelvétel maradt, a Mlinarica (a Sočába folyó kis mellékág) forrásáról, a Boka vízesésről és a Vršič hágóról.

Drónnal kevésbé egyszerű a kanyargós sziklafalak meg a csöpögő víz miatt.
A Boka vízesés sűrű, vastag függönye helyett fátylakat kaptunk
Még nem esett annyi hó, hogy lezárják a hágót

Jajj, a híd-alatt-átrepülős majdnem lemaradt! Meg ahogy okosan magyarázok a röppencsnek. És az is látszik, mennyire tiszta a folyó vize, meg hogy Dorcika milyen gyorsan söpör kifelé belőle.

Exit mobile version