Canis Ludens

Viharos vizeken

Hát nem leszünk egy hajós család, most már ez is biztos. Illetve KK és a sheltie még lehet, mi Dorkával inkább kihagyjuk ezt a mókát, keresünk valami öreglányokhoz illőbbet, mittudomén, sapkahorgolást vagy mezítlábas sziklamászást. De mindenképp valami olyat, amit szilárd talajon lehet űzni. 

Úgy indult az egész, hogy drága jó exfőnököm már akkor kapacitált minket KK-val, menjünk vele vitorlázni, amikor még nála dolgoztam, pedig az nem tegnap volt. Valahogy mégiscsak most sikerült összeszervezni, hogy mindenkinek jó legyen, és még az időjárás is kellemesnek ígérkezett. Ugyan piszkosul mást jelent a meleget enyhítő szél a parton meg a vízben, de kemény csaj vagyok, mit nekem némi hullámzás. 

Aztán zöldülő fejjel öleltem magamhoz Dorist, akinek ugyan a sok szőrtől nem látszott, de valószínűleg ugyanolyan színű volt az arca. A sheltie és a gazdája vígan szaladgáltak a fedélzeten, lelkesen segítettek Zsoltnak valami egyik kötélre feltekeredett másik kötelet levadászni, mi ketten meg nyomorult szárazföldi patkányként gubbasztottunk és próbáltunk a legkevésbé útban lenni, arról persze szó sem lehetett, hogy lemenjünk a kajütbe, mert akkor tuti rókatenyészetet alapítunk. 

Szóval mi voltunk a gyenge láncszem, aki miatt vissza kellett fordulni, de a kikötőben legalább békésebb körülmények között üldözhették tovább a fiúk a szökevény kötelet (amin volt valami kerek fekete műanyag basz, ami a lehorgonyzást jelzi a többi hajónak, de a nagy szélben leszakadt és legott elsüllyedt), és közben lelkesen ordibálhattak mindenféle tengerészeti szakzsargont, illetve Zsolt kajabált ilyeneket, KK meg vidáman visszaüvöltött, hogy magyarul, mert rohadtul nem érti, mi az a zünzünselypni* meg kiltekufnej**, amiről kapitányunk értekezik. 

*hajós szakkifejezés #1

**hajós szakkifejezés #2

De hallod, McGyver sehol nincs ahhoz képest, amit ezek összekendácsoltak, lassan a fél kikötő nekünk kölcsönzött szerszámokat és persze gyűltek a kibicek és lesték, mit bűvészkednek az égett térdű*** csávók a kutyás hajón (a kutyák magukban is elég szép számű rajongótábort toboroztak, főleg Ardi, aki olyan természetes lazasággal rohangált hajóról le és hajóra fel, meg a hajón mindenfelé is, mintha nem életében először csinált volna ilyet, nagyon büszke voltam a kis skót kalózra), végül két csáklyát és egy darab drótot összeösszeragacsozva sikerült elkapni a dezertőr madzagot, hiába na, ducttape meg WD40 mindenre jó. (Persze időnként kell még hozzá két csáklya és egy darab drót is.)

***engem leoltott mindkettő, hogy igenis kenjem be magam, mert mennyire le lehet égni anélkül, ezután demonstrálták, hogy tényleg

Tehát nem veszünk hajót (ahogy telket se). Kisrepülőgépen ugyanígy rosszul vagyok, marad a KRAZ. 

Már csak a költenivaló vagyont kéne megszerezni.

Exit mobile version