Ja, és elsők is lettünk 🙂
És persze türelem partot mos, vagy hogy van ez. Végre! Két év edzés, másfél év versenyre járás után megszületett az első hibátlan agility futamunk! Dobszó és csinnadratta.
Mert mindig szétizgultam magam, akkor is, amikor Dorci már mindent tudott, rajta nem múlt volna. Hónapok óta én baltázom el, ma is így indult, az első futamban szétestem, kalimpáltam, elszálltam – ennek megfelelően ő is. Aztán a másodikra lehiggadtam (mindig így megy, csak most olyan mázlink volt, hogy két agility futamot szerveztek a szokásos egy agility – egy jumping helyett), lementem alfába, végre nem hajtottam a kutyát, hanem összeszedetten végigvezettem. Szó se róla, nehéz úgy nyugodtnak maradni, hogy közben tiszta erőből rohansz és dörömböl benned az adrenalin, de valahogy sikerült.
Persze kellett hozzá egy ilyen szuper csaj, mint ez a lökött fekete.
