13 éve szinte kukkra ugyanilyen körülmények; koratavasz, idegrongyoló-jeges-szeles idő, 13. éve felé haladó, amúgy jó kondijú belga juhász.
Stroke.
Akkor Timber, most Dorka.
Nálam lábon kihordott infarktus. Nem nagyon érek rá agonizálni, mert hívni kell az állatorvost, vinni hozzá a lányt, a sorban állóktól hosszas elnézéseket kérve berongyolni, közben a kutya felé azt sugározni, hogy minden rendben, semmi baj, erős vagy, túlélő vagy.
Megpróbálni elhinni. Könnyeket visszanyelni.
Hisz Dorcinak nem eshet baja!!
A tünetek enyhébbek, mint Timbinél, bizonytalan a kutya, de legalább nem borul el, a szeme sem forog a szédülés iramát követve. Megrázni ugyan nem tudja magát, meg akkora terpeszben imbolyog, akár egy teve az óceánjárón, de áll. Még a kocsiba is többé-kevésbé magától mászik vissza. Vérét vették, kapott helyette szédelgéscsillapítót, holnap megyünk vissza.
Délben már kóválygás nélkül hozza a játékát, és kaját kunyerál.
Titánkutya, imádlak. Maradj ilyen kemény csaj még sokáig!
