“That’s one small step for a man, one giant leap for mansheltiekind.”
Ardbeg’s breeder, Jutka has asked me the other day to join her on a journey to the Czech Republic. The aim was to buy a new male puppy, the father of next years’ litters – Magic Sparks of the Tempest, also known as Ty. And I can’t say no when it comes to shelties… (Besides, a new tug-o-war toy was offered to Doris. No more questions!)
After a 5 hours long drive thru Hungary, Slovakia and South Bohemia we finally got off the highway and continued our trip among gentle hills, peaceful meadows, colorful forests and quiet fishponds. Around noon we arrived to Iveta’s place – a sloping farm teeming with shelties. Even if we couldn’t find our destination at first the shrill barking would have led our way.
Apart from the whirling fluffy creatures another phenomenon attracted our eyes; a herd of small kind of sheeps, exclusively kept for the shelties to practice herding. What a heaven for a sheepdog! And Iveta seems to be the gracious empress of this furry realm, all her dogs are healthy, happy, frisky, the breeding ones are tested for genetically inherited diseases such as CEA and MDR1.
And finally we could meet to whom we came for, he was exaggeratedly cute, self-confident, flaky, chirpy and sharp-teethed. He decidedly jumped into my lap and started chewing on my pocket, then he realized my hand is even more tasty. I was melting meanwhile and decided I’ll have to have a puppy from this little bastard in a few years from now. As I remember Ardbeg was just the same naughty badass as this fella in his days.
Someone who buys a puppy from Sparks of the Tempest Kennel gets not only a safe and sound dog, but kibble enough for more than a week, diaper for the way home, collar and leash, all the documentation including pet passport and medical certificates, the little guy’s favorite blanket and toys… quality service for your money.
That’s what you’ll never get from a puppy mill.
“Kis lépés az embernek, nagy ugrás a sheltieségnek”
Szóval Jutka, Ardi tenyésztője megkért, menjek el vele Csehországba a leendő sheltie-generációk apukájáért, aki egyelőre még csak 8 hetes, és mit sem tud arról, hogy ki fogják használni a kis testét szexuálisan a beste szukák. Bár egész napos autózásnak és tatunk üléshuzat-mintájúra formázásának néztünk elébe, hogy mondtam volna nemet a sheltiezésre? Hát nem tettem. (És mivel Dorisnak beígértek egy új húzogatós játékot, ő is helyeselt.)
Útra keltünk hát. Pár óra után már rohadtul untuk az autópályát (basszus, a cseh sztráda még sokkal rázósabb, mint a magyar, gondoltad volna?!), mikor végre letértünk róla, annál szebb vidéken vitt utunk: ősz-színekben pompázó erdők, rétek, szelíd lankák, csendes halastavak mellett haladtunk el. Áthajtottunk egy macskaköves-váras-folyós-viaduktos városkán, majd megérkeztünk úticélunkhoz, egy lejtős tanyához a hegyoldalban. Ha netán hezitáltunk volna, jó helyen járunk-e, a felcsattanó sheltie-ugatás útbaigazított.
Az még hagyján, hogy egy falkányi sheltie várt, de ugyanott lakott egy kis termetű juhokból álló mininyáj, direkt a sheltieknek tartva. Valami francia típusú barik, elég cukik meg barátságosak is, az egészen pötty kölykök is tanulhatnak rajtuk, szóval tiszta sheltie-éden. Elég boldognak tűnt a banda, azonkívül élénknek és egészségesnek, azt meg tudtuk róluk, hogy a tenyészállatok szűrve vannak a különböző örökletes betegségekre, mint pl. a CEA és a MDR1.
Bent pedig végre megláttuk, kiért jöttünk: egy iszonyatosan cuki, öntudatos, csipogós, pelyhes, hegyesfogú kis mocsokért. Nagyjából azonnal fejest ugrott az ölembe, és határozottan elkezdte lerágni a nadrágom zsebét. Egészen addig, míg rá nem jött, hogy a kezem még finomabb. Én meg persze olvadoztam közben, és máris azon morfondíroztam, hogy – bár még sok év van addig – egyszer majd kell nekem egy kölök ettől a kis terroristától.
Nagyon hosszú volt az út oda-vissza, időben és benzinben is, meg a kiskutty se volt olcsó, de lássuk csak, mit kap a vevő a pénzéért: több hétre elegendő tápot (átszoktatáshoz is bőven elég), kutyapelenkákat a hazaútra, pórázt, nyakörvet, teljes dokumentációt (adás-vételi, állatútlevél, orvosi igazolások), az állatka kedvenc takaróját és játékait… szóval nem egy szaporító-tempó. Ilyet csak tenyésztőtől kapsz.