44

Képzeld, nekem is van néha szülinapom, nemcsak a kutyáimnak (és nekem is gyakrabban, mint szeretném). Néha meg is ünneplem, kábé ugyanolyan gyakran és akkora felhajtással, mint az övékét (semennyire / épphogycsak). 

Idén viszont egy forró és viharos nap estéjére kitaláltam, együnk rákot, kagylót, egyéb csúszómászókat, de bor helyett sört gurítsunk utánuk, tehát belga étterembe mentünk, nem fransziába. Talán a Philippe a belga volt a legutóbbi ilyen helyünk (nem tegnap, rég bezárt már), vagy a brugges-i De Barge hotel (az is vagy 7 éve történt, hüpp), mindenesetre időszerű volt, hogy megismételjük, aztán mivel most elvittük ide a skótot (is), nemsokára kéne mennünk egy skót helyre a belgával (is). 

Sejtvén, hogy hazafelé jól fog esni a séta, tömegközlekedtünk odafelé, jegyet vettünk az ebeknek, szájkosarat is adtunk rájuk, mintha kulturált kutyatartók lennénk (tudom, gáz vagyok, de elönt a pulykaméreg – irigység? igazságérzet? – , ha azt látom, fifikés ebtulaj se jegyet nem vált a hónaljtáskából vicsorgó díszpatkányának, se szájkosarat nem ad rá, mondván, ekkorára nem vonatkozik… hol van az megszabva, hogy ami kinézetre nem kutya, csak fajra, annak nem kell? Engem bezzeg rögtön szarrá büntetnének a full jólnevelt, sokvizsgás, ámde húszkilós belgámmal, ha megpróbálnám. És pont ezek kárálják torzult fejjel, hogy “tegyen rá azonnal pórázt, mert ez a törvény!“, ha találkozunk. Pffff.)

Helyet foglaltunk a teraszon, időnként belgás-romantikusan csöpögött az eső, így hittük legalábbis, de csak a felső szinti luxilakó okosban beszerelt jacuzzijának hanyag eleganciával az utcára kivezetett túlfolyócsöve alá ültünk. Óceáni hangulatunk rögtön balkánivá változott, de sebaj! Kedvünk rohamosan javult az asztalunkra érkező undorítóságoktól és söröktől, belecsaptunk alaposan a ratatouille-ba, és kértünk mindent csigától a kagylón át a banános sörig. A kutyák meg lelkesen felajánlották minden fogásnál, hogy elő-, közben- és utókóstolnak nekünk, ilyen feszült figyelmet miért nem látok rajtuk soha máskor? Érdekdögök, mi persze tök következetlen hülye gazdik vagyunk, illetve mindig KK kezdi, aztán “most már úgyis mindegy” sóhajtással könnyedén beszállok a rontásba. Úgyis túlrendeltük magunkat. És hát hogy pont békacombból, az meg az ő nyomoruk. 

Valahogy mégse fintorogtak.