Tisztességes sznobként nem csak arra vagyok finnyás, hogy néz ki a kutyám – most már kutyáim -, hanem arra is, mit eszünk. Ők kutyakajából kapnak eléggé csúcsminőséget, én igénylem embernek valóból a hasonlót, KK pedig remek partner ehhez.*
* bár állítja, hogy ő nem sznob, hanem echte nemesi származású.
Legtöbbször tök evidens – legalábbis nekünk -, hogy a kutya is jön. Pláne, ha eleve sétáltatás közben éhezünk meg vagy akadunk valami ínycsiklandónak tűnő helyre. Mivel a séta néha úgy néz ki, hogy dél-Budáról átcsámpázunk a Belváros északi részéig, vagy bejárjuk a Gellért- a Nap- és a Várhegyet, előfordul, hogy nem bírjuk hazáig étlen-szomjan. Nyáron még hagyján, lehet válogatni a teraszok, kerthelyiségek között, viszont ezek eltünedeznek, ahogy hűvösebbre fordul. Ilyenkor derül ki, melyik hely igazán ebbarát; ők beljebb is szívesen látnak.
reggeli
Bár örvendetesen szaporodnak négylábúakat is beengedő vendéglátóipari egységek, Nyugat-Európához képest rémisztő kevesen vannak. És nem lehet belőni, mi alapján tiltják ki avagy engedik be a blökiket, valószínűleg a tulaj személyes döntésén múlik. Voltunk kutyástul méregdrága és lepukkant helyeken egyaránt, érdekes módon a – bármely irányból – szélsőséges árakat képviselő intézmények liberálisabbak, mint a középszer. Például az étteremláncok: McDonald’s, KFC, Subway, Vapiano szigorúan csak a teraszig enged. A japán Trófeának még az sincs, de merészen tettünk egy próbát, laza természetességgel besétáltunk. Az elénk siető hölgyemény a saját szavába vágva hadarta, hogydehát kutyanemjöhetbe. Jó, rendben, de miért is? Hátháthát… mert hát itt az ételek szabadon vannak és… hátszóval és akkor a fertőzések meg a higiénia… Nem is tudom, megkönyörültünk rajta, azért fordultunk ki? Vagy leesett az állunk, hogy ennyire hülye kifogást tudott csak hebegni? Könyörgöm, hol nincsenek az ételek szabadon?! Talán egy űrhajóban, tubusból. Vagy kórházban, intravénásan. Áhh… mondta volna azt, hogy nem lehet és kész.
sörözés
Ahol viszont lehet, ott szeretik is. Legtöbbször kérdés nélkül hozzák a vizes tálat, mindig kap mosolyt. Persze az ő jelenlétét könnyű elfogadni, hiszen nyugodtan viselkedik, parancsra engedelmesen lefekszik, nem (feltűnően) kunyerál. Más kutyákra nem reagál, idegen pisszegésre, füttyögésre sem. Egyszóval kellemes társaság.
Nagyon ki tud akasztani, ha valahol kikötik: csak kistestű kutya jöhet be. Mert milyen is az átlagos kiskutya, akit átlagosan mindenhová magával hurcibál átlagosan együgyű kisgazdája, merthogy olyan cuki és jól megy a kínai lujvutton ridikülhöz? Átlagosan: ugatós, idegbeteg és neveletlen. Esetenként még csak nem is szobatiszta. Ellenben való igaz: kevesebb helyet foglal.
Értelmesebb lenne valami hasonlót alkalmazni, mint a kidolgozás alatt levő pórázvizsga; aki tud viselkedni, az jöhet. Igaz, azt is hiszem majd, ha látom – és nem teszi totál feleslegessé az egészet a leendő törvény.
Érdekes lesz a továbbiakban, hogy alakul esetünkben a téma, merthogy immár két kutyával indulunk neki a gasztronómiai kalandozásoknak. Biztos sokan azt mondják majd, ez túlzás, egyszerre csak egy jöhet. Ugyanakkor ha már van valaki benn egy ebbel, a következő vendéggel mit csinálnak? Elküldik?…
Tutira lesz olyan is, aki a kicsi láttán elolvad, invitálná ezerrel, a nagyra viszont behőköl. Na, olyankor mi van? A szöszi kölök welcome, a fekete persona non grata?
Van egypár weboldal, melyek kutyabarát szálláshelyeket, kajáldákat, kirándulóhelyeket ajánlanak (sajnos nem mindet frissítik). Ilyen a Kutyabarát, az Utazzkutyáddal, a Tekergők aloldala, és említenek pár helyet a WeLoveBudapesten is. A papíralapú Gault & Millau étteremkalauz végén van egy külön táblázat a kutyát beengedő helyekről, elég sokan is vannak, de ezek árban kicsit húzósabbak lehetnek a sarki kifőzdénél.
