“Én nem tudom ki hogy van vele, de sajnálom ezeket a kutyusokat! Amellett hogy segítenek a látássérült embereknek, szegények nem élhetnek teljes kutya életet!”
Egy leendő vakvezető kutya facebook-posztja alatti kommentet idéztem, nem egyedi vélemény, sokszor halljuk munka közben ugyanezt ilyen-olyan formában. Szóval sajnálni kell ezeket a munkakutyákat, mert nem élhetnek teljes kutya-életet. De miért is nem?…
buli van vakvezetőéknél
Talán nem játszhatnak a többi kutyával? Dehogynem. Amikor nem dolgoznak, lekerül a hám, és ők ugyanúgy fetrenghetnek a szertelen, dilinyós labradorlét boldog mocsaraiban, mint a többiek. Sőt, ők gond nélkül el is engedhetők, mivel kiképzésük során többek között a behívást is megtanítjuk nekik, amit aztán vak gazdájukkal tovább gyakorolnak, még vizsgázniuk is kell belőle. Tehát lekerülhet a póráz, mert ezek a kutyák hívásra visszajönnek, kontroll alatt vannak végig. Hány átlagos fifikéről mondható el ugyanez?
Talán folyton, 0-24-ben dolgozniuk kell? Hát, ez akkor lenne elképzelhető, ha létezne olyan gazda, aki soha nem ül le egy percre sem, csak megy és megy és megy, és folyton vezetteti magát a kutyával. Valójában viszont amíg például dolgozik vagy iskolában van, a kutya pihen. Amikor utazik, szintúgy. Ha otthon van, nincs szüksége kutya általi vezetésre. Egy nagyon mozgékony gazdával is mintegy nettó 3-4 órát dolgozik a kutya naponta, és akkor ők tényleg extrémen nyüzsis életet élnek.
munkában, mégis pihenésben
Talán nem viszik őket sétálni? Mivel a vakvezetőknek hámban – tehát munka közben – tilos üríteniük, egyszerűen muszáj külön sétálni vinni őket. Munka előtt és munka után is. Ha teli hólyaggal- belekkel kell dolgoznia, nem tud koncentrálni, hibázni fog előbb-utóbb. Ergo a gazdának is jó, ha blöki nem azzal van elfoglalva, merre van a legközelebbi fűsáv, ahol megkönnyebbülhetne.
Talán otthon kell lennie napi 8 órát bezárva, mint átlag Morzsinak? Már miért kellene, mikor gazdájával mindenhova bemehet? Nem sok kutya ilyen szerencsés, hogy az imádott gazdival lehet egész nap.
Talán a kerti kutyák unalmas és magányos életét kell élnie? Szó se lehet róla. Ahhoz, hogy gazdájával hatékony egységként tudjon működni, kötődnie kell, szeretetben és bizalomban kell együtt-élniük. A kötődés márpedig nem alakul ki, ha az eb ki van baszarintva a kertbe abban a pillanatban, ahogy nincs a munkájára szükség. Élőlény, érzőlény, nem pedig vakfuvarozó gépezet.
És végül: talán heverészésre, céltalan semmittevésre lettek a munkakutyák évszázadokon keresztül gondosan szelektálva, tenyésztve? Nézzük csak meg, mit művel egy unatkozó, kontrollálatlan német juhász, labrador, border collie (de a többi is): ás, őrjöng, mindent szétrág, összeverekszik a többi kutyával, tombol és rombol. Ezzel szemben a rendszeresen dolgoztatott kutya (bármi is a munka: terelés, agility, nyomkövetés, IPO, vadászat, terápiázás, tökmindegy, csak foglalja le szellemileg-fizikailag) milyen?
Nyugodt. És – kapaszkodj meg! – : boldog.
Képfeliratok:
magasan képzett sok jutifalatot kap
jó fizikai kondíció néha sétálni viszik
hihetetlen munkakapcsolat a gazdával akkor kap enni, amikor csak akar
valami nem stimmel, ha a társadalom szerint ez a kutya
bántalmazott szeretett
