A kérdést és a választ is Prof. Miklósi Ádám, az ELTE Etológia Tanszék tanszékvezetője írta meg a Tanszék munkatársai által összeállított Csányi Vilmos Kutyaakadémiája c. könyvben (Magyar Etológia Alapítvány, 2015), szokásomtól eltérően nem érzem szükségét, hogy kommentáljam, csak változtatás nélkül idézem.
“A jól ismert közmondás, ami szerint a kutya az ember legjobb barátja – szerintem – a múlt emberének bölcsességét tükrözi. Érdemes etológiai szempontból is komolyan venni, természetesen miután tisztáztuk a barátság fogalmát. E tekintetben használható felfogásnak tűnik, hogy a barátunk olyan nem rokon egyed, akivel spontán közös akciókat hajtunk végre, és akinek érdekében akár veszteségeket is hajlandóak vagyunk elszenvedni, nem várunk tőle azonnali viszonzást. A barátunkkal szemben nem vagyunk dominánsak (és ő sem az irányunkba), ugyanakkor szívesen irányítjuk, ha úgy gondoljuk, egy adott helyzetben tapasztaltabbak vagyunk. Az is természetes, hogy a barátjához kötődik az ember (és a kutya), és a hiánya kellemetlen érzelmeket ébreszt.”
