Jó dolog ez a fészbúk. Naprakész vagyok cuki fotókból, agilityeredményekből, aktuális témákból, életeseményekből, vagy hogy kinek van épp Napfordulója.
Elveszett-talált állatokból. Meg hogy ember(??)társaink milyen nemtörődöm, agyatlan barbárságokra képesek állattartás címén.
Látom az árokpartra zacskóban kivágott újszülött kutyakölyköket, halottat, élőt vegyesen. A még élőket is kukacok rágják kívül-belül. A kiérkező állatvédők kezében hal meg a zöm, a maradéknak sincs sok esélye. Látom a menhelyesek tehetetlenségét, elkeseredettségét. Dühét.
Ez a zacskózás valami mánia, másutt macskakölyök fuldoklik a – biztos, ami tuti – dupla falú nejlonban. Szintén férgekkel telítve, az ő életét sem sikerül megmenteni.
Újabb fotó, ezúttal cipősdobozban lelt kutyacsecsemőkről, szoptatós dajkát keresnek nekik. Nagyobbacskáknak már gazdit. Cicáknál ugyanígy. “Ossza, kinek lelke van, mer a gazda pár hétig tudja csak garantálni a létezésüket” = utána agyonveri lapáttal. A te lelked terhelje, ami az övét egy percig sem.
És mindazok, akik így szabadulnak meg a nemkívánatos szaporulattól, fennen hangoztatják, hogy ivartalanítani embertelen, kegyetlenség, beavatkozás a természet rendjébe.
He?????
Tudom, igen, forrong a téma, számosan fejtették már ki, ragozták agyon, rágták szájba, és tudom, pont azokhoz nem jut el az ige, akiket érint, de akkor is: ivartalaníts, vazze.
Mert nem vagy tenyésztő, aki temérdek időt, pénzt és odafigyelést áldoz a fajta legjobb egyedeinek célzott pároztatásra, az állatorvosi vizsgálatokra, szűrésekre, oltásokra, törzskönyvezésre, chipezésre, féreghajtásra, minőségi kajákra, igényes és tudatos gazdik felkutatására.
Mert nem tudsz vigyázni rá és baleset akkor is lehet, ha igen.
Mert te csak egy kölyköt akarsz megtartani. De mi lesz a többi héttel?
Mert nincs olyan, hogy annyira cukik a kölykök és babázni akarsz, aztán majd lesz valahogy.
Mert nem arra vannak a menhelyek, hogy a te meggondolatlanságod és felelőtlenséged miatt még féltucat állatot befogadjanak, pedig amúgy is 150%-os túltelítettséggel működnek. Pláne nem arra, hogy naponta szembesüljenek olyan szörnyűségekkel, mint a fentiek.
Akik ott dolgoznak, a szabad idejükben, teljesen ingyen takarítanak, etetnek, sétáltatnak, mentenek, féregtelenítenek, koptatják a szájukat és járják le a lábukat hogy gazdát szerezzenek meg pénzt a működésre, kajára, életek mentésére. Iszonyú megtehelő munka lelkileg és fizikailag, cserébe sokszor csak szitkokat, támadást, még több munkát, családi konfliktusokat kapnak. Meg a kedvenc frázist: úgyis ez a dolguk!
Nem. A menhelyek ugyanazért küzdenek, mint a feministák: hogy ne kelljen lenniük.
Mert rég megdőlt a bevett tévhit, hogy egyszer muszáj ellenie a szukának, különben mindenféle baja lesz. Nem. Akkor lesz baja pont, ha nem ivartalanítod: esélyesebb a gennyes méhgyulladás, az emlődaganat, a ciszták.
Most jön a pasik kedvence: halló, nem te leszel kiherélve, hanem a kutyád! Aki veled ellentétben nem dughat, amikor rájön, nem vezetheti le az energiáit karrierépítéssel, pénzkeresettel, a frusztrációit sem egy jó pofa sörrel, és ha az utcán anyázni mer, megrángatod a pórázt és szájkosarat kap. Most képzeld a helyébe magad. No pia, no meló, no nő, no bunyó, csak duzzadó, fájó golyók. Érdemes így élni?*
*Persze, lehet kutyasulizni, meg intenzíven sportolni vele rendszeresen, mármint nem feltétlenül csak futni vinni, hanem folyamatosan feladatokkal ellátni; agility, őrző-védő foglalkozás, treibball, IPO, obedience, frisbee, dog dancing és a többi kutyás sport mind remek erre. Tegye fel a kezét, aki erre tényleg hajlandó a kutyája kedvéért.
Mert nem akkor teszel jót az állatokkal, meg nem akkor szereted őket, ha kaját hordasz a kóbor cicáknak. Ne hordj nekik pár hónapig, tedd félre a pénzt, amit erre szánnál, és vidd el ivartalanítani inkább. És akkor nem fő a fejed, amikor lefial egy alomnyit, hogy jajj, most mi legyen.
És végül: mert ne legyél te is szaporító, akik nagyon nagy részt vállalnak abban, hogy a cuki olcsó kölyök – betegeskedő / a vélttől eltérő fajtájú / megunt növendék – menhely körforgás fennmaradjon.
Ha valaki fajtatiszta kutyát akar, annak megvan az ára; csak add össze, a fent sorolt tényezők (oltások, chipezés, stb.) egyenként mennyibe kerülhetnek, és kiderül, nem keres sokat a 100ezerért adott kölykön a tenyésztő. Hogy jönne már ki ugyanez ötezerből?
Aki meg nem olyan sznob mint én, vagy nem egy határozott célra kell neki arra szelektált állatka (lásd: vaddisznóra jagd terrier, agilityre border collie), hanem csak egy társra vágyik: irány a menhely. Pár látogatás, ismerkedés és mindenki megtalálja a szívének valót. Egészségesen, vagy legalábbis ismert betegségekkel, oltva, féreghajtva, chipelve.
Ivartalanítva.
