Egynapos volt a program, elmélettel, alapvető anatómiai okítással, mozgáselemző videókkal az elején, gyakorlati oktatással a második félidőben. Megtudtuk, miért is kell a masszázs, miért fontos a bemelegítés, nyújtás. Kipróbáltuk a tanultakat az értetlenkedő ebeinken, akik részükről inkább egymással játszottak, konyhát felfedeztek vagy csak simán százfelé szaladtak volna a nyugodt relaxálás helyett. Stabilan oldalt feküdni? Hogyisne! Mikor vagy heten nyüzsögnek körbe? Melós volt nyugton tartani őket, na.
Itthon azért könnyebb, bár kajálás után jó ideig nem ajánlatos nyüsztetni őket, kaja előtt meg rém izgatottak és hagyjálmár, holavacsi. Egy ideig minden nap kell(ene) masszírozgatni, Ardit az izomzata általános ellazítása miatt, Dorcit meg rehabilitációképp. Hajlamos vagyok komolyan venni a feladatot, pedig nem kis munka a két kutyát végigdolgozni, több mint fél óra ebenként. De ahogy elmondták a tanfolyamon – meg józan ésszel végiggondolva is -, baromi terhelésnek vannak kitéve edzés, verseny közben, a saját magasságukat kell számosszor megugraniuk, egyszerre futniuk és egyensúlyozniuk pallón, hintán, hirtelen fékezniük, fordulniuk, mindezt adrenalinnal telítve, feszülten rám figyelve.
Iszonyat felelőtlenség lenne ezt úgy csinálni továbbra is, ahogy eddig (és ahogy sajnos sokan); boxban fekvés, egy perc 120%-os teljesítmény, majd vissza a boxba. Persze, csináltunk azért mindenféle bemelegítésecskét, de tök ad hoc, koncepciótlanul, meg nem is jól. Ha kiveszem és elkezdek labdázni vele, az kvázi rögtön szinte teljes fokozatra kapcsolja, ugyanúgy rossz. Akadályugratás variációk dettó. Az már közelít, amikor fel-alá kocogok vele lassú tempóban és eleinte nagyobb ívű, majd egyre kisebb fordulókat kérek tőle, meg valamennyire átmunyizom a testét, de akkor még mindig nem jön ki a tíz perces, gondosan felépített, nyújtásokkal, masszázsokkal tarkított felkészítés a nagy terhelésre. És persze az utána való levezetés, pár órán belül elvégzett szakszerű nyújtás mindig totál kimaradt.
Őszintén szólva örülök, hogy eddig nem lett komolyabb bajuk, pláne, hogy nem csak az agility jelent komoly igénybevételt, hanem egy csomó más sport is: a flyball, az őrző-védő, a terelés, a frízbi, de még a K99 ügyességiben is van egy-két fizikai jellegű feladat. Belegondolok, hogy a saját edzésem előtt legalább tíz percet töltök a bemelegítéssel és a végén ugyanennyit a nyújtással, tőlük pedig megtagadnám ezt az odafigyelést?
Persze kaptam itthon a beszólásokat – mikor befogtam KK-t egy késő estébe nyúlt edzés után segíteni – , hogy milyen marhaság már ez a kutyawellness, meg a ló túloldaláról pillázok megint, és eddig semmi bajom nem volt a kutyák agyatlan rohangáltatásával. Aztán amikor azt hitte, nem hallom, ezerrel ecsetelte egy cimborának, mennyire fontos is ez, merthogy terhelés meg sérülések veszélye.
Nagyon cuki az állatorvosunk, de tán már unja ő is, milyen gyakran látjuk.
Képek: Facebook/Sportkutyák bemelegítése és nyújtása