Sirató

Kisétáltunk a Kopaszira csak úgy próbaképpen, mert ugyan körbejárt a hír, hogy március 31-én bezárják a kutyafuttatót végleg, de azért hátha.

Mázlink volt, nyitva találtuk még májusban is, bemehettünk. Alig voltak rajtunk kívül, gondolom mindenki zárt kapukra számít, ezért el se indul, gyalogláb kicsit messze van mindentől, kocsival meg a parkolás szokott probléma lenni. Úsztattuk az ebzeteket, játszottunk velük, ücsörögtünk a zöldben, nosztalgiáztunk. Szomorkodtunk.

Hogy ezt (is) elveszik tőlünk. Mint ahogy a Városligetet, a Rómait. Az Orczy kert, a Népliget és a Normafa se fogja megúszni, épüljön csak a mihaszna fák helyére parkoló, pláza, mindegymi, csak nagy legyen és betonból vagy térkőből, hozza a lóvét! (Nem nekünk.) A kivágott fák értéke számukra minimális, csak tüzelőként meghatározott, ökológiailag nem értelmezett, a lombjukban fészkelő, költő madarak, helyi lakos mókusok, denevérek, ízeltlábúak, férgek meg mind-mind járulékos veszteség, csak a hülye zöldek hőbörögnek holmi csúszómászók miatt.

Amúgy a profitagyú, pillanatnyi haszonért a holnapot felszámoló pénzembereken kívül tipikusan azok ekézik, hülyézik a zöldeket, akiknek még a helyesírás szabályrendszere is bonyolult, az ökológiáét pedig felfogni se képesek. De ők jobban tudják, születésüktől fogva értenek gazdálkodáshoz, jószághoz, botanikához. (És bármi máshoz is, ami a kocsmában szóba kerül.) Sajnos ők vannak többen, jóval többen, hangjuk túlharsogja a dilinyós favédőkét. 

Megy a maszatolás, hogy “de az össz-zöldfelületi arány növekszik!”, meg “ültetünk új fákat!” Csakhogy messze nem ugyanolyan biológiai értékű egy extenzív zöldtető fűvel, szárazságtűrő pozsgásokkal, mint egy fás-cserjés, beállt park, a frissen ültetett csemetékből pedig 20-30 év múlva lesz árnyékot, oxigént adó nagy fa. Láttátok amúgy, mennyire megvezető városligeti zöldfelületről szóló plakát? A létrehozandó 65% kördiagramja valahogy sokkal nagyobbnak tűnik, mint a jelenlegi 60%, mellesleg a 65% is baromi kevés, a zöldterület fogalma max. 3% beépítettséget feltételez.

Európai, élhető városokban a minél több park, öreg fa érték, számolnak velük városrendezéskor.  Nálunk azonnal a láncfűrészhez nyúlnak, sokszor még akár az építkezés engedélyezési folyamata közben, vagy akár előtte. Társadalmi, szakmai egyeztetés nuku. Haladunk az egypártú, központi hatalmú rendszerek által kedvelt betonsivatagok, kockaformák, városépítészeti sivárság felé. Holott a sok zöldterület nem csak holmi esztétikai huncutság, jelentős szerepe van a városok élhetővé tételében átszellőztetéssel, porszűréssel, nyári hőség enyhítésével.

Nem csak a városban, vidéken sem kedvelik mifelénk az álló fákat, döntik halomba inkább akár erdei tarvágással, akár az utak menti, szántóföldek közötti védősávok, zöldfolyosók kiirtásával. Ez utóbbival ráadásul maguk alatt vágják; szabad utat engednek így a hófúvásoknak, porviharoknak, a táblák között terjedő növényi fertőzéseknek. Végképp érthetetlen az eljárás, mikor a letarolt fákat, cserjét el sem szállítják, hagyják a vízelvezető árokban rohadni, azt eltömíteni. Mindezt azzal a felkiáltással, hogy árnyékolja a vetést. Valóban, akár napi két órában is, pár méteres sávban. És ezért inkább letarolják-felgyújtják fészkestül, búvóhelyestül.

És mi történik Dél-Budán? 2003-ban lett az elhanyagolt, gazos, szemetes Kopaszi-gátból rendezett közpark, csini kávézókkal és éttermekkel, sportpályákkal és stranddal (utóbbit ugyan nem engedi A Hatóság használni mert csak mindenféle egészségügyi határértékre és bacicunamira hivatkozva, érdekes, hogy évente egyszer, amikor az Ironman szabad szemmel is jól látható összeget leperkál a budapesti verseny rendezéséért, akkor hirtelen szabad a fürcsi). Valakinek megtetszett. Valakinek, akinek mai szokás szerint megvolt a pénze, összeköttetése és a politikai jólfekvése ahhoz, hogy visszautasíthatatlan ajánlatot tegyen. És legott irodaépületeket, lakóparkot, bevásárlóutcát álmodott oda, persze esküdözik égre-földre, hogy a parkot nem bántja.

De azért a kutyások március 31-től már ne menjenek be abba a kutyafuttatónak kijelölt eldugott csücsökbe se, bár addig is hol a horgászok utálták ki őket rendszeresen, hol a Rio.

Fura dolog ez a mai magyar kutyázás. Egyfelől vitathatatlan fejlődés, egyre több kutyabarát étterem, kávézó, szálloda, idén már a Balatonon is beengedik őket a vízbe pár helyen, és a felelős kutyatartók száma – lassan ugyan, de akkor is – nő. Másfelől növekvő szigor, horribilis bírságok, egész kerületből kitiltott kutyák, az istennek se szaporodó kutyafuttatók, az állatvédelmi törvény – a februári sokezres tüntetés ellenére is – be nem tartatása, vadász általi kilövések, szaporítók, bunkó kutyások, nem kevesen.

Mi lesz veled, (kutyás) emberke?