Nem a kezdet nehéz…

…ugyanis kezdetben vala Timber. Aki egyrészről tipikus belga juhász, másrészt egyáltalán nem az. Volt.

Nincs már velünk, de – ha már említettem – néhány szó arról, mit is értek a fentiek alatt. Tipikus belga, mert munkamániás, labdafüggő, eszes és villámgyors. Nem az, mert nyugodt, kiegyensúlyozott, amolyan “mindenki-kutyája”.

P1030115

Ő testesítette meg a klasszikus jó kutyát, könnyű volt vele az élet. A tanítása nem kívánt előképzettséget, könnyen és gyorsan felfogta, mit akarok tőle. Mindenben alkalmazkodott hozzám, csak akkor volt “jelen”, amikor szükség volt rá. Nagyon gyorsan elröppent élete 13 és fél éve, amikor közeledni látszott a vég, leszögeztem: az utód is groenendael lesz. Lehetőleg az ő leszármazottja.

Hosszas kutakodás, intézkedés, tenyésztőkkel való egyezkedés után meglett az utánpótlás Doris, az ükunoka képében. És vele bonyolódott az élet.

Doris ugyanis A tipikus belga juhász.

Megvan benne a munkamánia, ész, gyorsaság. Plusz: akaratos, önfejű, nagyszájú – ugyanakkor kissé gyáva – , bosszúálló, hebrencs, kacér, zsarnok. Pörög, mint a búgócsiga, mindenkit összeterel mindenkivel, a lustább kutyák réme. Addig zaklatja őket ( = két centiről üvölti az arcukba, hogy: gyere már jááátszaniii, teee!) amíg vérbe borult szemmel utánalódulnak. Kénytelenek. Kiborító.

Ergo tökéletesen megfelel a fajtaleírásnak. Cserébe nem szép és totál rendben van az idegrendszere. Ebben eltér sok mai belgától.

Az egyetlen parancs, amit 100%-osan, bármikor teljesít, az a “tojd le, mit mondtam” (© KK). Ételmaradék nincs tőle biztonságban. Ha meglát egy kutyát, vagy csak az ugatását hallja, kiló hússzal kilő és alkalmi süketté válik.  Gondolkodás nélkül bosszant dobermanokat és pitbullokat, ha azok leállnak ezen csodálkozni, feltörli velük a parkot. Nála a “picit pihenek” úgy néz ki, hogy könnyű vágtában köröz naplementéig.

Mikor kiderült, hogy nem egészen ilyen lovat kutyát akartam, választhattam: vagy visszaadom a tenyésztőnek (ha-ha, na persze!), vagy felveszem a kesztyűt…és felnövök a feladathoz. Utóbbi lett.

Dorka kemény dió – nekem. Másnak lehet, hogy könnyű eset, vagy éppen vállalhatatlan. A kutyásokat figyelve úgy tűnik, sokan ragadtak bele abba az állapotba, ahol mi kezdtük; az egész inkább állandó küzdelmet és kölcsönös értetlenséget jelent, mintsem jó társaságot. Nem hiszem, hogy ebbe bele kéne törődni, kutyául ugyanúgy meg lehet tanulni, mint – teszem azt – olaszul. Legalábbis illene, mert a jószág cefetül igyekszik érteni emberül.

This entry was posted in belga, groenendael, munkakutya, Timber. Bookmark the permalink.

5 Responses to Nem a kezdet nehéz…

  1. Ági says:

    Néha azért jól jönne egy kis unalom…:-D

  2. Timi says:

    Szia!
    Nekem két belgám is van. Dorka tisztára olyan mint az én szuka kutyám, Agima. Totálisan megértem amit érzel 🙂 De igaz ami igaz, unalmas lenne az életünk nélkülük 😀

  3. Timi says:

    Hát az biztos 😀 Főleg mivel nálunk a szuka a rossz (Agima) és a kanomat visszi bele a rosszba…:D

  4. Vakond says:

    Az jó Timber…
    Az is nagy élmény volt, mikor vigyázhattam rá. Engedd meg ezt a kis mémoire-t:
    Nyílván csak nekem újdonság a labdafixáció (bár a kutyasuliban sem láttam még ilyet 🙂 ), de valami elképesztő. Ugye, jutinak elsőnek mindig a virslit ajánlják/ajánlottuk, mert könnyen kezelhető, sok van belőle és már-már finom (izgalmas???) is lehet. Nem működ. Cselezünk: sajt és virsli…ööö…sültcsirkébe tömött sajtos virsli? Na??? A válasz csak unott lábdobolás a parkettán. OMG! VADKACSÁS NYÚLBA TÖLTÖTT SÜLTCSIRKÉS SAJTOS VIRSLI???!!! Semmi reakció! Ám véletlenül megmozdult a teniszlabda. Mint a zsírozott villám fordul rá és mereven szuggerálja.
    Timber: “Láttad? Láttad? Ugye te is láttad? A Lasztííí!!!”

    • Ági Ági says:

      fura is nekem, hogy ennyire rettegés van a játékkal motiválástól tükrös körökben, de sztem csak nem láttam még elég órát náluk ahhoz, hogy rendesen meg tudjam ítélni. Megyek majd júliusban a népszigeti kikvezre, és biztos megvilágosodom.
      Dorka amúgy eléggé kajás, de a labdára feltűnően sokkal szebben dolgozik.