Számtalanszor próbáltam elképzelni az öregedő Dorist, mikor még körülöttünk csoszogott az ükanyja. Timbi néha bosszantott, máskor könnyeztetett allűrjeivel, kedves szenillaságával, bambulásaival, szerettem nagyon a jólelkű, szelíd öreg belgát. Belefeszült minden képzelőerőm, ahogy néztem a mellette cikázó , olykor eléggé idegtépő …
avagy kutyaáldozattal ússzuk meg a karácsonyt Menekülőre fogtuk ismét, immár negyedik alkalommal léceltünk le az ünnepek idejére Budapestről valami nyugisabb, csendesebb, vagy simán csak élhetőbb vidékre. Első úticélunk Bécs volt, felmerült egy békafingnyi pillanatra, hogy megállnánk Parndorfban körülnézni, ha már …
Aki ismer valamennyire, nem tőlem kezd el tudakozódni, hogy milyen kutyát kellene vennie. Ha mégis, kap egy alig leplezett szánakozó pillantást, aztán feltűröm az ingujjam, és nekiállok lebeszélni a kutyatartásról amúgy úthenger-stílusban, és addig nem eresztem, míg hebegve egyet nem …
Kerítettem egy szabad hétvégét – így az évvégi hajrában nem volt könnyű – , és ellátogattam határszéli barátnőmhöz lazulni, lovazni, pájinkázni, pletyózni kicsit. Mert megérdemlem. Kutyákat is vittem, ők is úgy gondolták, megérdemlik. (Főleg a lókaki-zabálást.)
