Akárhogy számolom, két hónapot tutira késett Dorka lánysága, na nem mintha hiányzott volna, csak eddig atompontosan nyolc hónapra jött meg neki mindig, lehetett kalkulálni vele. Pont bekavart a decemberi K99 előtti – amúgy is – felfokozott hangulatba, mivel én úgy számoltam, a sűrűjében lesz a vizsga idején, és akkor némileg problémásabb lett volna az egész lebonyolítása.
Arról nem beszélve, hogy szegény Márta szétaggódta magát, mert Guru páncélkazettába bezárva, ellenszélben, megforgatva is megérzi az ilyen hormonbomba bigéket.
És ők is vizsgáztak.
Igazából ha racionális és felelősségteljes gazda lennék, már rég ivartalaníttattam volna. De mivel nem vagyok, így évente egyszer (néha kétszer) három hétig tömény szívás az életünk.
Neki azért, mert nagyon erősen szelektálom, kivel játszhat, nem alkalmazhatja a szokásos, tökélyre fejlesztett “távolról kiszúrom – lelapulok a fűben – lesből leteperem és szétcincálom” technikáját, hanem előbb meg kell várnia a töketlenség-ellenőrzést. Ebből eredően nem rohanhat annyit, a kutyasuli eleve kiesik, szerencsénkre legalább agilityre járhatunk, most csak csajok vannak.
Szegénykém kicsit depis is ilyenkor, na semmi komoly, csak nem vigyorog annyit mint egyébként, meg némileg mimózább. Az első héten ráadásul vérzik, mint a leszúrt disznó, alig győzök takarítani utána. Pedig ő is segít.
Nekem meg azért cumi, mert sompolyoghatok vele a kertek alatt három hétig (és még utána is van szaga, ha nem mosom ki rendesen a gatyáját), ha összetalálkozunk kanos (hehh..) gazdával, magyarázkodhatok, hogy “ááá, csak tüzelni fog” vagy “nemrég tüzelt”, mert ha beismerném, hogy most történik az esemény, minimum felpofoztatnék hajnalban a vár fokán. Hogy képzelem, hogy tüzelő szukával az utcára merészkedem?? És egyáltalán?! Ilyenkor tessék csak otthon ülni a szégyentelen nősténnyel, alomtálcára szoktatni és futópadon intézni a lemozgatását. Vagy mittudomén, szerintem valahogy így képzelik el.
Most előre-utólag-mindenhogy elnézést kérek a kankutyás gazdák racionálisabb felétől, de muszáj leírnom az egyik legbődületesebb hülyeséget, amit valaha hallottam. Legalábbis én annak gondolom, ha van itt állatorvos, aki megcáfolja, akkor hosszú tömött sorban elsunnyogok a szőnyeg alatt.
Szóval. Olyasmit magyarázott a kissé hisztérikus állapotba került gazda, miután a kutyája egy jó ideje kódorgott Doris után eredménytelenül (D. a vége felé járt a ciklusnak és már nem engedte magára), hogy a folyamatos kangörcstől ki fog fordulni a pénisze, és letekerednek a belei. WTF?? Próbáltam rávezetni, hogy a kamaszfiúk is valahogy túlélik azt az időszakot, amikor 0-24-ben erekciójuk van, meg hogy az ivarszervek és a béltraktus egymástól viszonylag függetlenül helyezkednek el, de nem nagyon használt.
Amivel keverte a dolgot, az valószínűleg a Paraphimosis, ami tényleg súlyos és veszélyes eset lehet, de azért nem annyira nagyon gyakori. És bármilyen hihetetlen is, de nem városi legenda, hogy nagy mennyiségű kristálycukor segít rajta. Persze kuruzslás helyett javasolt inkább tépni az állatorvoshoz.
És hogy tulajdonképp miért is nem ivartalaníttatom Dorkát? Mert egy elfogult, hülye tyúk vagyok, és meg vagyok győződve arról, hogy a belgákra nagyon is ráférne némi vérfrissítés. Szerintem a gyönyörű, ámde többnyire ideggyenge, lustácska kiállítási vonal mellett az ilyen örökmozgó munkavonalas kutyákat is vissza kéne hozni a fősodorba. Akikkel dolgozni lehet mindenfélét (hisz erre lettek kitalálva), nem szaladnak világgá egy kis tűzijátéktól (Dorci egy ideig érdeklődik, hogy mi durrog, aztán megunja és keres valami elfoglaltságot), akik higgadtak és irányíthatóak maradnak akkor is, ha becsavarodnak agility közben a zsákos kúszóba. Vagy valami véletlen folytán egy flokatiba. 🙂
Szőnyegkutya
Persze megvan annak is az oka, miért nem született már több raklapnyi kiskutyánk. Először is, nem könnyű hasonszőrű férjet találni. Persze lehet, hogy egy nyugodt vérmérsékletű kantól is nagyon klassz alom érkezne, de nem akarok zsákbamacskát árulni; ha egyszer úgy reklámozom be, hogy pörgettyűk lesznek a kicsik és munkamániás gazdákat izzítok rá a témára, biztos csalódnak azok, akiknek inkább terápiás kutyára hajazó apjafia jut.
A nagyobb nehézség viszont pont ez – honnan a manóból akasszak le 5-6 (vagy mittudomén, hány kölök lesz) olyan leendő gazdát, akik fixen foglalkozni fognak a kuttyal, és nem szobadíszt vagy hamar félretehető plüssállatkát akarnak? És elég elszántak is ahhoz, hogy ne adják fel az első, második, sokadik nehézségnél?
Arról most nem is szólok, hogy mennyibe kerül egy ilyen vemhesség-ellés-kölyöknevelés futam, jó lenne, ha legalább az önköltség visszajönne.
Dilemma, akárhonnan nézem. És lassan kifutunk az időből. Bár nagyon nem úgy viselkedik, mint egy ötéves komoly nő, de júniusban betölti. A mostani tüzelés már nem jön szóba, de legkésőbb a következőre el kell döntenem, mi legyen.
Viszont azoknál az ebeknél abszolút nem értem az ivarosság meghagyását, ahol nem is akarják tenyészteni, meg gondot is okoz. Teszem azt, agresszor az állat, vagy állandóan álvemhes lesz. Szukáknál a műtét költsége szokott az egyik fő érv lenni. Nem érdemes megvárni pedig az esetleges bajt, egy méhgyulladás kezelése sokkal többe kerül. Ha pedig hajlamos az álvemhességre, az a kutyát, gazdát egyaránt nagyon megviseli.
Kanoknál meg… viccesek a reakciók, főleg a férfigazdáknál. Ha szóba kerül a téma, többen is úgy húzzák össze magukat, mintha a saját koronaékszereikről lenne szó. Csak épp abba nem gondolnak bele, ők mit lépnének arra, ha egy életen át csupa topmodell csaj nyüzsögne körülöttük, és ők meg nem nyúlhatnának hozzájuk. Egyikhez se. Egy picit se. Mondom, nem!
Tényleg jót tesz a lelkükkel pedig, ha lekerül róluk a folyamatos feszültség. Cirka fél éven belül kiürülnek belőlük a maradék hormonok, megnyugszanak, elmúlik a balhézási vágy. Kezelhetőbbek, simulékonyabbak lesznek. Az elhízás sem fenyeget, ha az esetlegesen csökkent mozgásigény mellé egyszerűen kevesebb kaját kapnak.
Szerepcsere
Dorka pár éve elkapott egy viszonylag frissen kigolyózott ifjoncot, akiben még volt némi emlékkép tököslegény korából. Addig mutogatta neki a szemérmetlenül világító hátsóját, míg Fahéj rá nem ugrott. Mivel tudtam, hogy már nincs benne töltet, hagytam, hadd örüljenek egymásnak. Ahhoz képest, hogy mindketten elsőbálozók voltak, seperc alatt összeragadtak, amit Dorc baromi hamar megunt, mivel addig se lehetett rohangálni. Próbált szabadulni, csóri Fahéj meg nyüszített a túlvégen, hogy maradjon már nyugton, aztán amikor elváltak végre, ott is maradt lógó orral, és aggódva vizsgálgatta, mindene megvan-e. Doris közben hatalmasan vigyorogva szaladt három kört, ő köszönte szépen, neki jó volt.
Másnap megint találkoztunk kinn a parkban, Fahéj abban a pillanatban, ahogy meglátta Dorkát, kiló negyvennel elhúzott az ellenkező irányba. Azt hiszem, végleg leszámolt a nőkkel.
