Nem ritkán fordul elő, hogy távolabbi ismerős/ismeretlen ír rám: te figyi, ez a baj van a kutyámmal, mit csináljak? Megsajnálom a kutyát, és megpróbálok segíteni, mert ő az igazi vesztese annak, hogy csak akkor kapkodsz fűhöz-fához, ha már ég a ház.
De egyre gyakrabban válaszolom azt, hogy foglalj időpontot, megbeszéljük, ennyi az óradíjam. És valahogy erre szinte mindig a nagy csend a válasz.
Na mi van, mégsem olyan nagy a baj? Vagy annyira már nem fontos, hogy fizess is érte?
Értem én, hogy az a kiindulás, én ezt imádom csinálni (igaz), csak egy kérdésre válaszoljak (nem igaz, mindig jönnek az újabbak), és hát amúgy is, mi ez nekem.
Mi ez nekem… idő, figyelem, türelem, elemzés, lehetséges megoldások átgondolása. Azt mondod, csak öt perc, de simán lesz belőle fél óra, vagy több is, amikor nem mással foglalkozom, hanem veled és a problémáddal. Mindezt persze ingyen, mert a telefonbeszélgetés vagy a csetelés ilyen szürkezóna, hogyan, mi alapon számlázzak érte. De az időm, a tudásom miért járna amúgy ingyen? És ha neked jár, másoknak miért ne járna? És akkor hogy fogok ebből rágcsát venni Krafinak?
Ezen kívül, gondolj bele… mennyire bíznál abban az orvosban, akinek csak elmondod a tüneteket, nem vizsgál meg, csak felír valami bogyót? Ami nyilván nem használ, vagy még több bajod lesz végül. Mindkettőtök sara persze, de az ő szakmai hitele romlik.
Én ebbe nem szeretnék belemenni. Nem látom a viselkedést, a reakciókat, nem tudom az előzményeket, a körülményeiteket, a dinamikátokat, csak szűrt és kevés info alapján kéne mondjak valamit. Ami nyilván nem fog működni.
Ha annyi minimális melót nem vagy hajlandó rááldozni, hogy kihívd a trénert, megmutasd neki élőben a kutyát és a problémát, és ennek kifizesd az árát, miért gondolod, hogy bármi változni fog? Tényleg azt hiszed, létezik varázsige, amit ha kiénekelsz a trénerből, onnantól minden szép lesz és napfényes és virágillatú?
De hát drága, azt mondod. Igen, van ára. A kézműves kenyérnek – aminek a receptjével a pék évekig dolgozott, kísérletezett, kudarcot vallott, kivágta a szemétbe, majd kezdte elölről – nincs meg az ára? Vagy a péktől is azt várod, jófejségből adja oda?
A trénernél is ezt a sok év tapasztalatot, tanulásba beleölt időt, pénzt, munkát fizeted meg. A Dunning-Kruger görbét. Hogy rengeteg kutya ment már át a keze alatt, munkakutyák és házikedvencek. Hogy kipróbált ezer módszert, sportot, segédeszközt, motivációt, neked ezeket már mind nem kell végigcsinálnod, csak azt, ami a te kutyádnak a legjobban megfelel. Hogy megmondja, mit csinálj, és neked csak csinálnod kell. Az nem az ő sara, ha nem csinálod, vagy nem úgy. A személyi edzőt is ki kell fizetned akkor is, ha folyton csokitortát eszel…
Egy röpke számítás alapján Krafiba egy év alatt kb. 30.000 eurónyi munkaórát tettem. Oké, örömmel dolgoztam vele, mégiscsak az én kutyám, magamnak csináltam, ráadásul tabula rasa volt, azt írtam rá, amit és ahogy akartam. Namármost, ha neked van egy olyan kutyád, aki esetleg nem is tiszta lapként került hozzád, hanem mondjuk menhelyről, másik gazdától, és te is évek óta félreneveled, akkor miért várod, hogy rekordidő alatt, megúszós áron egyszer csak elkezdjen működni?…
Ja és nem elég, hogy fizetsz érte. Neked is dolgoznod kell. Anélkül nem megy. Ha meg mindezt nem akarod, akkor inkább ne legyen kutyád.
