Abszurd egypercesek

Rendeltem neten kutyás dolgokat, mert olcsóbb mint a bótban, és mert szép és jó és modern dolog az. Hamar vissza is igazolták: fizetve, összecsomagolva, feladva. Ez eddig színtiszta 2010-es évek. Azonban ahogy átkerült a cucc az őt kiszállítani rendelt futárszolgálathoz, átzuhantunk a ’80-asokba.

Felhívnak reggel időpontot egyeztetni – mit reggel, hajnali 7-kor, gondolom akkor szervezik az aznapi fuvarokat – , eddig még stimmel az évszám. A beszélgetés során pereg visszafelé motollasebességgel.

– Ma dél körül vinném a csomagot.
– Délben nem jó, nem vagyok itthon, dolgozom. Mi az a legkorábbi illetve legkésőbbi időpont, amikor még szállítanak?
– 9 körül, délután pedig 3-4 óráig. (echte munkaidő, ki van ilyenkor otthon?!)
– Később teljesen esélytelen?
– Mennyire későn?
– 6-7 óra körül. (mikor a dolgozó hazaér…)
– Áhh, dehogy. (mit is képzelek, ő igazodjon hozzám?? Neki 4-kor kiesik a kezéből a kormánykerék és helószia.)
– Akkor holnap?
– Jó, holnap dél körül viszem.
– Dél körül nem jó, dolgozom. Reggel vagy este jó.
– De hát én dél körül járok arra! (ad1: honnan tudod a holnapi fuvarokat, ad2: hol a jó büdös francban érdekel engem, hogy neked mi a kényelmes?!)
– Nekem meg nem jó a dél. (szünet, sóhaj) Akkor legyen hétfő.
– Hétfő dél?…

***

Ma láttam biciklizés közben, reklámtáblán:

GÉPI KUTYAMOSÓ KABIN