Milyen ne legyen?
Száraz. Hétköznapi. Túl nagy. Túl kicsi. Folyós. Kevés. Amiről csak mi gondoljuk, hogy biztos kedveli, mert piszok drága volt. Ne legyen tőle azonnal szomjas (sós, fűszeres).
Milyen legyen?
Szaftos, illatos, ízletes, kedvenc, különleges, egy nyammal eltüntethető. Lehet mondjuk párizsi, sajt, virsli, lecsókolbász, a készen kapható jutifalatok közül a puhábbak. Megfelelő méretre darabolva, ne rágódjon sokat rajta, ne lakjon jól hamar, de azért érezze, hogy valami van a szájában. És szeresse, nagyon!! Tapasztaljuk ki, mi a fogára való. Ha a felszelelt banán, akkor legyen az.
Hogy ne kelljen zsebből előhalászni minden alkalommal a nejlonzacskót – meg bíbelődni a kibontogatással, aztán mire előkerül a csemege a kutya rég elfelejti, miért is kapta – , legjobb beszerezni egy övtáskát vagy magunkra csatolható zsákocskát (pl. a fal- és hegymászók magnéziás-zsákja tökéletes a célra) és belesuvasztani egy tejfölösdobozt (hogy tartást adjon és könnyen tisztítható legyen). Az egészet tekerjük hátra, ne legyen szem előtt, különben a kutya ki se húzza az orrát belőle. És szokjunk le arról is, hogy fél kezünket benne tartjuk, mert az tökéletesen el tudja terelni az eb figyelmét arról, mit is kívánunk tőle. Helyette azt lesi, mikor kerül már elő a kéz, jutifalatostul persze.
Ha már így felkészültünk, akkor használjuk is, ne sajnáljuk tőle. Adjunk külön a behívásért, külön a leülésért, külön a “néz rám!”-ért, ne szenyózzunk vele úgy, hogy minden egyes feladat teljesítéséért újabb feladatot kap, nem pedig kaját. Marha hamar rá fog unni, hogy csak a mézesmadzag leng aztán hoppon marad, cserébe ha jön a manna, mérhetően stréberebb lesz.
Ne felejtsük ki a számításból a napi etetések során, hogy ezek a falatkák igazi kalóriabombák. Hízásra hajlamos kutyák napi adagjából vonjuk le a jutikat! És ugye tiszta sor, hogy jóllakott kutya marhabélszínért se dolgozik annyira lelkesen, mint éhes a háztartási kekszért?!
