Egy csomó minden történik attól még, hogy nem írok, de egyik sem olyan horderejű, hogy nagyon nagy feneket kerítenék neki. Viszont feledni meg nem szeretném, úgyhogy ezennel lekrónikázom, amolyan könnyednyárimagazin-kisszínesoldalhasábja-stílusban.
Bula material
Szuperklassz cucc, egyenesen Fijiről, ez a neve annak az élénk színű, többnyire virágmintás anyagnak, amiből az óceániai ruházatok készülnek. Laura varrt belőle két csudaklassz kendőt a két ebünknek, nem vagyok hajlandó befeküdni a nemi sztereotípiáknak, ezért összevissza adom rájuk a kéket és a pirosat. Nekik tökmindegy a szín, inkább azon vannak kiakadva, hogy VAN valami a nyakukban, és feltűnően szenvedve vakaródzik mindkettő, ha kicsinosítom őket.
Flashmob
Hát ennek jól bedőltem. Megakadt a szemem egy fb-os poszton, mely flashmobra invitált, és miszerint “a cél: felhívni a figyelmet a felelős állattartásra és a szocializáció, tanítás és nevelés fontosságára.” No, ha valamivel egyet tudok érteni, hát ez az, ott a helyem!
Felrámoltuk KK-val a két kutyát, irány a Vigadó. A helyszínen, már a kezdésre várakozva kezdett leesni, hogy itt nem annyira várnak tőlünk se jólneveltséget, se kulturált városi kutyaságot, egy dologra kellünk: tömegnek. A szervező által gründolt saját márkás kutyatáp ingyenreklámjához, meg a következő hétvégi rendezvényének promózásához.
Hümm. Ügyes.
Az esemény elején kiosztott pólókat a végén visszakérték, a kutyakendőket is. A kutyakaját legalább nem. De abból meg jobbat kapnak.
Úszás
Jó sokat pampogtam már a kutyaúsztatós helyek hiányáról, a meglevők állapotáról, meg a különböző konfliktusokról, úgyhogy kifejezetten üdítő volt egy olyan helyet megismerni, ahol madár ugyan jár, de horgászok alig, egyéb népség meg szinte semmi. Nincs is messze, de jól el van dugva, Anita mutatta meg, nem győzök hálás lenni neki érte.
Dorka persze torpedóként robbant a vízbe, a kisrókával meg gyakoroltuk tovább, hogy is megy ez az úszásos móka. Még nem cuppant rá a fílingre, de – így három évnyi türelmes tanítgatás, csalogatás után – egyre bátrabb, és még csak kaja se kell a rendszerbe, labdáért is halált megvető bátorsággal veti magát a hatalmas hullámok közé.
Tesók
Nagyon rég látogattuk meg Dorci tesóit, rokonait Ajkán (bezzeg a sheltie-ket minden évben lecsekkoljuk Szentesen), a 8. szülinapja megfelelő alkalomnak tűnt. Jó volt látni életem virágához hasonlóan jó idegrendszerű, kiegyensúlyozott gröniket, eszméletlen egyéniség mindegyik. Pluszban ott volt még két mudi is, nehogy már csak Ardi ordibáljon. Utóbbi eleinte eléggé meg volt szeppenve a rengeteg feketeségtől (mennyi Doris! és csak az egyik a Doris!), de hamar feloldódott, mondjuk csipkedni ezúttal nem mert.
Ezek mennek mifelénk, Aprajafalván. Meg a bárányfelhők.
