Vendégposzt Zsuzsitól.
Életem során eddig több mint tíz kutyám volt, de csak egyszer fordult velem elő, hogy – a nyaralásokat leszámítva – hosszú távra másra kellett bíznom valamelyiket.
Napfürdő
Vendel tíz évvel ezelőtt, két hónapos korában került hozzánk, tudatos választás eredménye volt. Akkor kertes házban laktunk és öt éves koráig a családunk teljes jogú tagjaként élt velünk. Szófogadó volt, jól szocializált és kiválóan őrizte a házat, aminek azért is volt nagy jelentősége, mert napközben csak a 80 év feletti nagyi volt otthon. A ház egy napon lakhatatlanná vált és nekünk hirtelen költöznünk kellett, de még mi sem tudtuk, hogy hova. Végül egy déli fekvésű garzonlakásban tudtunk elhelyezkedni és mivel reggeltől estig dolgoztunk mindketten, így Vendel apukámhoz került egy szép nagy kertes házba. Úgy gondoltuk, hogy ez sokkal jobb lesz a kutyának mint egész nap bezárva egy légkondi nélküli kis lakásba.
Apukám nagy szívességet tett nekünk ezzel, hiszen a saját két kutyája mellé fogadta be a mi nagytestű ebünket harmadiknak.Teltek múltak az évek, mi rendszeresen látogattuk Vendelt és amikor ott voltunk teljesen úgy viselkedett, mint azelőtt a régi otthonunkban. De apukám egyre többször mondogatta, hogy megkapott egy egy vendéget, vagy hogy rágja és karmolja a postaládát és néha már őt is meg akarja csípni, amikor elmegy otthonról.
Ez év januárjában közölte, hogy ő már nem bírja tovább, szerinte az állat kezelhetetlen és biztos megbolondult, úgyhogy próbáljunk meg neki gazdát találni, mert ez így nem mehet tovább.
Időközben nekünk kisbabánk született és továbbra is lakásban lakunk, valamint a kutya tíz éves lett, szóval reménytelennek láttam a helyzetet, hogy gazdát tudunk neki találni. Álmatlan éjszakáim voltak, majd a párommal úgy döntöttünk, hogy magunkhoz vesszük. Bennem kavarogtak a különböző érzések és gondolatok. Helyes-e egy kisbaba mellé odavenni egy kezelhetetlennek tartott kutyát? Mi lesz akkor, ha nem marad meg a lakásban? Hogy fog az új helyzethez alkalmazkodni?
Én a lelkem mélyén bíztam benne, de hogy ne legyek elfogultsággal vádolható, ezért úgy döntöttem, hogy szakember segítségét kérem. Fontos volt, hogy egy pártatlan, hozzáértő ember mondjon a kutyáról véleményt. Így elkezdtünk órákat venni és az első pillanattól kezdve tudta Vendel is, hogy ez az egy esélyünk van az újra kezdésre.
Biztos mindenki azt a fajtát dicséri, amibe beleszeretett, de a belga juhász intelligenciája itt is megmutatkozott. Tíz éves kora ellenére olyan gyorsan tanult meg dolgokat, mint egy fiatal állat. Minden olyan parancsszóra azonnal reagált, amit régen tudott. A lakásban egyszer sem ugat, betartja a szabályokat. Éjszaka csendben alszik, nem mászkál. A babát óvja.
Az az igazság, hogy apunál eltöltött öt év alatt nem volt egyszer sem sétálni, nem találkozott idegen kutyákkal és soha nem kapott semmilyen feladatot. Márpedig a belga juhász szeret dolgozni. Viszont ha rábízzák a falkavezér szerepét, akkor bizony össze is roppanhat a felelősség alatt.
Jutifalatok
Amióta újra velünk él, nap mint nap bizonyítja, hogy mennyire megbízható, intelligens és szeretetre méltó kutyánk van.
Ma meg is sütöttem neki a tepertős házi jutalomfalatot, amiből már jó párat meg is evett, mert igazán megérdemli!
