Kutyasulin ismertem meg, én Dorisszal jártam a K99 csoportba, ő Winivel, a fekete, nyúlánk labifiúval, kedélyes klubdélelőtté avanzsált a kutyasulis foglalkozás, ha ő is ott volt. Pista néha odafigyelt, de inkább dumcsizott a többiekkel, időnként kivonult cigizni, aztán ha Márta kezdte türelmét veszteni, megcsinálta a feladatot, illetve Wini megcsinálta, Pista meg úgy tett, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy ilyen zseni a kutyája.
A gazda is az volt, csak máshogy. Nehéz észrevenni, hogy egy pasas félelmetesen intelligens, ha ideje nagy részét azzal tölti, hogy hedonistán, habzsolva élvezi az életet. A környezete csak azt látja, hogy nagyokat piál – igen, időnként reggel is -, menő éttermekbe jár vagy épp ő főz oltári jókat, bulizik, koncertre megy csápolni (a Depeche Mode valószínűleg nem lép fel, ha neki nincs jegye, de a Halott Pénz se), leugrik a Mini kabrióval a Balcsira kutyát fürdetni, házibulikat szervez az überfancy felsőszinti kecójában, és még a legparázsabb viták közben is hatalmasakat röhög.
Az a nevetés. Szívből jön, magával ragad, hömpölyög, felold minden ellentétet. Olykor átmenet nélkül, a legkomolyabb érvelés közepén, egyik pillanatban még körömszakadtáig véd valami orbitális fasságot, egy percre rá meg a könnye csurog és a térdét csapkodja. Saját hülyeségein is jókat derült, néha ugyan kicsit keserűen, példul mikor ivós játékot indítottunk arra, akárhányszor az exe nevét említi, és fél óra múlva már az asztal alatt fetrengtünk mind. Vagy amikor három nő érvelt a férfi javára elkövetett orális szex mellett, Pista meg váltig állította, hogy márpedig az nekünk mennyire nem jó, valszleg az egész perlekedés kábé felénél már cefetül vigyorgott belül.
Kutyás táborba mindig eljött velünk, pedig nagyon nem az ő közege az ottani kisz-üdülős, közös vizesblokkos nomádélet, de akkor is rettentő jól érezte magát. A tábornép persze lelkesedett, lévén borboltja (is) volt a csókának, ergo mindenki természetesnek vette, hogy jobbnál-jobb nedűket szállít, csak igen keveseknek jutott eszébe, hogy fizetni is illene érte. Észrevette az ilyen lenyúlásokat, de többnyire leszarta. Rosszabb napjain azért fájt neki. Nem a pénz, hanem a gesztus. Főleg hogy nem csak a csórók tették meg vele.
A borok meg… iszonyú sokat tanultunk tőle már csak abból, hogy miket rakott elénk. Hiába van sokkal közelebb a Bortársaság vagy valamelyik hipermarket, mindig hozzá zarándokoltunk a BAH-csomóponthoz bort venni. Ha ő nincs, soha nem ismerem meg a Szeleshátat, Bárdost, a Kszít. Nem válik szállóigévé az ár-érték arány. Mindennapi tárgyesetté a borot. Továbbá hol a borom, barom?
Ha épp nem a Jeanette’s Wine teraszán ücsörögtünk, akkor a pecójáén. Egyszer vállaltam el a tetőkertje nyári beindítását, mondván, mit nekem pár virágláda teleültetése, aztán egy full napot ott töltöttem földet porciózva, fűszernövények fölé görnyedve, a délutáni verőfényben rommá égve, ekkora az a terasz. Kényelmesen elfértünk rajta hatan-nyolcan, plusz a terített asztal (csak a slózinál volt időnként sorbanállás, főleg ha komolyan vette valaki a falon a feliratot: fasten your seatbelt while seated – life vest under the seat, és nekiállt keresgélni a mentőmellényt). De jókat főzött a faszi, istenem! Olykor nem főzött, csak kis falatkákat tálalt fel, egyszer pl. a tízhetes alvó Ardit, tarolt a fotó a fészen.
Wini késő estére kidőlt az ilyen bulikon, morcos képpel mászkált fel-alá, egyértelműen éreztetve, hogy most már mindenki hazamehetne a p…ba. Pista annyira imádta őt, mint keveseket, mindenhova magával vitte, tüzelő szuka mellett is elvolt a kutya ivaros kan létére (maximum könyörgőn nézett: csak a csücskit hadd!), nyáron gyakran jártak pl. a Fellinibe, örök emlék marad a TopMancsos kutyasulis egyenpólónk alapján minket konzekvensen topmenksznek szólító kiszolgálófiú. Ha valahova nagyon nem lehetett kutyát csempészni, intézett neki kutyaszittert, akár az utolsó pillanatban, vigyáztunk rá mi is párszor. 
Winston nem érezte jól magát nálunk, a sok kutyával még elvolt, hisz ismerte Dorkát és Ardit is régről, Pistából volt elviselhetetlen a hiány.
Pistából elviselhetetlen a hiány.
