Biciklizünk…

Most ez a legújabb. Ideje volt elkezdeni, Timber anno hosszú kilométereket kocogott a bringa mellett, klassz is volt a kondija. Nem is tudom, ezzel a futóbolonddal eddig miért nem használtam ki a lefárasztás eme remek formáját…

…dehogynem tudom. Mert köröz, mint egy szédült pille, és hatalmas eséseket vizionáltam ahogy tutira betekereg a kerék alá. Láttam, hogy csinálja.

A töltés melletti parkon végighúzódik egy bicikliút-gyalogjárda kombó, a lehető legrosszabb párosítás.* A kismamák, gyalogosok, kutyások stb. járdaként használják, a bringások pedig – az elején-végén kitett táblának megfelelően – osztott kerékpárútként. Mivel burkolati jelek nincsenek (és ha lennének, az se sokat számítana, mert többek között ennek sincs itthon kultúrája), mindenki ott szédeleg, ahol épp kedve tartja.

* nem mintha az autóútról festéssel leválasztott verzió sokkal jobb lenne, azt parkolóként szokás hasznosítani.
Aki pedig felveszi a támogatást kerékpárút-építésre, aztán elintézi egy tábla kihelyezésével – nagyzolási rohamában netán egy sárga csík felfestésével –  röhög a markába. És kiteszi büszkén az EuroVelo jelzést is. Egyes szakaszokon valóban könnyedén lehet haladni – traktorral.

Figyelmes bringások lassítanak, számítanak az útra kirohanó gyerekekre, kutyákra, biliárdgolyóként (szegélytől-szegélyig) közlekedő holdkórosokra. Figyelmes kutyások és anyukák cirka félpercenként körülnéznek, közeledik-e valaki biciklivel, netán robogóval.
Fentiek száma elenyésző.

Amikor Dorka karambolozott, minden érintett hülye volt. A bicajos túl gyorsan jött. Dorka egy másik kutya kergetésével volt elfoglalva, se látott, se hallott. És én későn reagáltam, mire ráordítottam hogy álljon meg, már össze is csattantak.
A kétkerekű terminátor ilyenkor anyázik. Én is, mindketten jogosan. Így megy ez.

kentarol

Lóhátról előreküldhető

Szóval ilyen előzményei voltak kiskutyám nyeregből edzésének. Illetve nem is, mert lóhátról már gyakoroltunk, csakhogy a kies határmentén cirka másfél óránként találkozunk emberrel, autóval, szemben az itteni népvándorlással. Viszont legalább nyugodtan kigyakorolhattuk a “lábhoz” és “előre” vezényszavakat szokatlan körülmények között is; jelesül hogy a láb, amihez igazodnia kell, egy méterrel a feje fölött lengedez, előreküldés közben pedig üldözi egy horkantgató hétmázsás fenevad. És még én is kurjongatok a tetején – franc tudja hogy most akkor menekülni kell, vagy gazdit menteni?!

Már egész lókomfortosan közlekedett, mire elkezdtem gondolkodni a kétkerekűség kipróbálásán. Rásegítő történésként tavaly ősszel, amikor  áttekertem Észak-Pestre, a Döbrentei tértől (Erzsébet híd, budai hídfő) a Vizafogóig (Árpád híd, pesti hídfő) futott mellettem-előttem-mögöttem egy argentin dog-szerű ebállat, a gazdája cimbalmon** biciklin kísérte. A kutty profin kerülgette a gyalogosokat, megtalálta azokat a sávokat a bringaút mellett ahol nem volt útban senkinek, minden járdaszegélynél magától megállt. Leellenőriztem a sebességmérőmön: átlag 18 km/h-s tempót tartott. Az egyik lámpánál szóba elegyedtem humán tartozékával (azon ritka biciklis-alfajhoz tartozott, akik megállnak a pirosnál), megnyugtatott, hogy a négylábú adja az iramot, ő csak követi. Gyakorolhattak egy ideje, színizom volt a blöki és alig lihegett.

** a biciklikerék zenei felhasználási lehetőségei itt. Van kutya is.

Zsófi dettó noszogatott, szóval egy szép márciusi délután (az őrült havazások előtt, amikor még úgy tűnt, idén lesz tavasz is) kikarikáztunk a Kopaszi-gátra. Shianne feszt előrerohant, cserébe Dorka hazafelé  főleg a nyelvén vonszolta magát. (A dilinyóssághoz bezzeg mindig van energiája.) Viszont egész jól jött láb mellett. Ha előreküldtem, időnként meg kellett szólítanom, mielőtt visszafordult volna megnézni hol vagyok. Mert a megnézés neki csakis köríven megy, persze pont a bringa előtt kanyarodva… lüke terelőkutya.

Felbátorodva a sikeren, a héten kipróbáltuk a kutyasulis távot. Voltak necces szakaszok, pl. az őrmezei kertes házak között, ahol mindegyik kertben kerítés-melletti őrjöngésre csábítón csaholtak a kollegák, vagy ahol keskeny sávra szűkülve megy át a bicikliút az M1-M7 alatt, az autóúttól aligkorláttal elválasztva.

De nagyon ügyes volt a lány, és egész gyors is; időnként visszafogtam 9 km/h körülre, de részéről a 13 km/h-t preferálta.

Kérdezték a suliban, pórázaztunk-e. Kicsit belegondoltam, miért is nem? aztán élénken bevillant a kép, amint Dorka elrohan kerítésezni / elkezd terelni / megtorpan kakálni. Szóval ezért nem.

Amúgy meg azt vettem észre, hogy a kutya mellett bicikliző gazda ugyanolyan barátságosító hatással van a járókelőkre, mint a kutyakendő; ahogy egy színes nyakbavalót viselő ebről nehezebben tételezik fel, hogy vérszomjas, úgy a szorgalmasan loholóról se gondolják, hogy ráérne öldökölni. Elhiszik a jólneveltséget, ha a kutya senkire se nézve, egyenes vonalban fut a gazda mellett. De miért kell ehhez a drótszamár…?

This entry was posted in fegyelem, lovak, mozgás, póráz. Bookmark the permalink.

Comments are closed.